Dr. Hadzsy János emlékezete

(1851 – 1903)

Húsz évvel ezelôtt, 1981-ben ünneplésre készült Bácskatopolya és Szentes lakossága egyaránt. Az alkalom azonos volt: dr. Hadzsy János születésének 130. évfordulója. A vajdasági testvérvárosban rendezett emlékülésen Brindza Károly topolyai helytörténész az alábbiakban jellemezte a szentesi születésû, Topolyára elszármazott kiváló orvost és nagy humanistát: “Városunk polgárai szemében dr. Hadzsy János mindig az emberi magatartás példaképe volt. A tudós és áldozatos munka, az emberiesség mintaképe. Olyan egyéniség, aki egy vidéki kisváros állóvizébôl hullámzó tengert korbácsolt, aki tudatos ellensége volt minden maradiságnak, aki folyton javítani kívánt az adott viszonyokon.” Néhány hónappal késôbb Szentesen tudományos ülést és emlékkiállítást rendeztek Hadzsy János tiszteletére, a testvérvárosi delegáció pedig emléktáblát helyezett el a neves orvos Ady Endre utcai szülôházának falán.

A fémbôl készült emléktábla szövege az eltelt két évtized alatt olvashatatlanná vált. Léhi Gábor kezdeményezésére a Szabadidôs Sport Club felvállalta az emléktábla felújítását, ezzel tisztelegve Hadzsy János születésének 150 esztendôs évfordulóján. Ahogyan a tábla szövege, úgy bizonyára neves szülöttünk érdemdús életútjának emléke is halványult valamelyest. Húsz évvel ezelôtt Brindza Károly idézte fel Hadzsy János tudományos és közéleti pályafutását a Szentesi Élet hasábjain. Most az ô kutatásai nyomán frissítjük fel a legfontosabb ismereteket.

Hadzsy János 1851. április 5-én született Szentesen, a város egyik tekintélyes polgári családjának gyermekeként. Atyja a görög származású, de már szentesi születésû Hadzsy György ügyvéd, 1835-tôl városi tanácsnok, jegyzô, majd ügyész, 1848-ban a szentesi nemzetôrség egyik kapitánya. Anyja a szerb nemzetiségû Jovanovics Mária, aki Jászberényben született. Öt gyermekük közül János volt az elsôszülött. Alsófokú iskoláit Szentesen, az orvosi egyetemet Pesten végezte el 1874-ben, kitûnô eredménnyel. Ezután négy éven át a Rókus Kórház különbözô osztályain gyakornokként dolgozott, szakosította magát. A dr. Kovács S. Endre sebész fôorvos mellett töltött kórházi gyakorlat döntô befolyással volt Hadzsy János orvosi arculatának kialakulására. Kovács professzor mellett ismerkedett meg az akkor újszerûnek számító sebészeti plasztikával s a nagy felkészültséget igénylô szemmûtétekkel.

1878-ban rokonlátogatóba ment Topolyára öccséhez, Györgyhöz. A fiatal orvost megragadta a bácskai kisváros, amely akkor éppen községi orvos nélkül volt. Megpályázta és elnyerte az orvosi állást, amelyet ettôl számítva 25 éven át betöltött. Felkészültségével kiemelkedett korának községi orvosai közül. Egy személyben volt általános orvos, szülész, sebész és szemorvos. Különösen sebészi, ezen belül szemsebészi mûködésével vált messze földön ismertté. Orvosi naplójának tanúsága szerint igen sok beteg kereste fel az akkori Magyarország minden részébôl, sôt Ausztria, Horvátország, Bosznia, Szerbia, Románia, Csehország és Németország városaiból is mentek hozzá. A Gyógyászat címû orvosi szaklapban közzétett jelentése szerint 13 év alatt csaknem 2000 szemsebészeti beavatkozást végzett el sikeresen, és ugyanennyire tehetô az egyéb mûtéteinek száma is. Asszisztensei elbeszélésébôl tudható, hogy igen gyakran keresték fel gyógyíthatatlannak nyilvánított betegek, akik a szakszerû és gondos kezelés után gyógyultan távoztak Topolyáról. A szegény sorsú betegeket teljesen ingyen kezelte, saját vagyonából áldozva gyógyításukra. Az ô érdeme, hogy 1892-ben nem ismétlôdött meg az 1873-ban 511 emberéletet követelô kolerajárvány. Erélyes megelôzô intézkedéseivel sikerült távol tartania a veszedelmes kórt. Az általa szervezett járványkórházat utóbb állandó jellegûvé tették. A közegészségügy terén szerzett érdemeinek tudható be, hogy 1899-ben a megyei orvosszövetség elnökévé, majd az országos orvosszövetség igazgatótanácsának tagjává választották. 1895-tôl az újverbászi kerület országgyûlési képviselôjeként az egyik legharcosabb szorgalmazója volt a közegészségügyi ellátás, közelebbrôl a községi és körorvosi szolgálat államosításának.

Orvosi elfoglaltsága mellett igen hamar a helyi közélet egyik fôszereplôjévé vált. Számos társadalmi egyesület, kör tagjává, elnökévé, díszelnökévé választotta. 1885-ben megszervezte Topolyán az Önkéntes Tûzoltó Egyletet, amelynek haláláig fôparancsnoka volt. Gazdasági jellegû kezdeményezései szintén figyelemreméltóak voltak. A munkanélküliek helyzetének javítása érdekében téli háziipari tanfolyamokat szervezett. A szegényparasztság számára tejszövetkezetet alakított, amelynek haláláig elnöke maradt. Szorgalmazta a fajbaromfi tenyésztését, s ezzel megvetette a késôbb országos hírûvé vált topolyai baromfitenyésztés alapjait. Kezdeményezte a városi gyümölcsfa-iskola létrehozását, általa a gyümölcstermesztés elterjesztését. A község közmûvesítése érdekében saját költségén ô fúratta az elsô közfogyasztást szolgáló artézi kutat; szorgalmazója volt az utcák kikövezésének, járdák építésének, a mocsarak lecsapolásának és egyéb városrendezési ügyeknek.

Hadzsy János tevékeny élete 1903. június 13-án, 52 éves korában váratlanul megszakadt. Erejét felmorzsolta a napi 14-16 órai munka, a közügyek intézése, az emberi életekért folytatott mindennapos küzdelem. Topolya népe, hálája jeléül, 1908-ban közadakozásból szobrot emelt feledhetetlen orvosának, s róla nevezte el az új egészségügyi központot. Emlékét ma is ôrzik bácskai testvérvárosunkban. Szülôhelyként Szentes is méltán büszke lehet, hisz a tehetséges, nagy hírnevet szerzett férfiút mi adtuk a topolyaiaknak. Személye és emlékének ápolása tartós garanciát jelenthet Bácskatopolya és Szentes 1969-ben létesített testvérvárosi kapcsolatának.

Labádi Lajos