Dr. Tari Gábor emlékezete

Dr. Kovács Ágnes, a kórház igazgató fôorvosa leplezte le dr. Tari Gábor mellszobrát. A kórház kertjében, a balesetsebészeti osztály elôtt álló alkotás Lantos Györgyi és Máté István csongrádi mûvészházaspár munkáját dicséri. A szobor avatásán megjelentek Tari fôorvos rokonai, barátai, pályatársai és egykori betegei, s valamennyien szeretettel gondoltak vissza a kiváló sebészre, az emberséges emberre. A szentesiek mellett számos csongrádi is emlékezett, hiszen dr. Tari Gábor a helyi kórházban praktizált, ám a szomszédos városban, Csongrádon lakott. Az elhunyt alakját dr. Geönczeöl Tibor, a balesetsebészet osztályvezetô fôorvosa és dr. Zsoldos Ferenc ny. sebész fôorvos idézte meg. A szoboravató után tudományos ülést tartottak a kórház ebédlôjében, ahol dr. Geönczeöl Tibor – diaképeket is felvillantva – emlékezett Tari doktorra.

Már gimnáziumi évei alatt nyaranta és egyetemi évei alatt is dolgozott a szentesi kórházban mint éjjeli portás, mûtôs, majd mûtôsasszisztens. Diplomája megszerzése után – anekdotába illô történet révén – a Bugyi professzor úr által vezetett sebészeti osztályra nyert kinevezést 1960 ôszén. A kórházban lakott 3 évig, amit szinte éjjel-nappal végigdolgozott, melynek eredményeként a már egyetemi évek alatt “megszerzett” gyomorfekélyét B-II szerint megoperálta Bugyi tanár úr. 1969-ben sebészetbôl jeles eredménnyel szakvizsgázott.

Mindig nyitott volt az új dolgokra, sôt maga is sok újat alkotott. A teljesség igénye nélkül utalnék szerteágazó munkássága néhány kiemelkedô részletére, kranioplasztika, kézsebészet, mikrosebészet, plasztikai sebészet, farkastorok és nyúlajak mûtétei és nem utolsósorban találmányai, újításai. Több mint 120 dolgozata jelent meg, és közel 300 elôadást tartott. Kilenc szabadalmazott találmány, 16 ipari minta szabadalommal védett orvostechnikai, protetikai újítás fûzôdik nevéhez. Legismertebb szabadalmai a kézsebészeti mûtôasztal és a szemészeti mûtôkészülék, amelyek még ma is állják az idôk próbáját. Rá jellemzô módon így fogalmazta meg célját: “Ma a tömegpusztító fegyverek reneszánszában tömeggyógyító fegyvereket kell létrehozni.”

Életrajzának ismertetése után engedjék meg, hogy kissé kötetlenebb formában emlékezzek rá, és közel sem a teljesség igényével felvillantsam szerteágazó munkásságának néhány részletét. A montázson ifjúként, felnôttként és ereje teljében láthatjuk. Rajzkészségének bizonyítékai a következô, általa rajzolt ábrák. Az epehólyag subserosus, hydrodinamikai preparálása. Orvosi mûszaki érdeklôdését mutatja a mellette lévô vázlat.

Nagy tisztelôje volt Barcsay Jenô Mûvészeti, anatómia c. könyvének, mûtéttani metszeteket is készített, mint itt látható. Itt említeném meg a Mészáros Tamás profeszor számára készített, igazán mûvészi színvonalú mûtéttani ábráit, a Bauer-féle feltárást a csipôprotézis beültetéséhez.

Filozófiai gondolatok is foglalkoztatták, különösen az orvos szemszögébôl. Mi az orvos szerepe, az orvosi segítség kérdése, mit várnak el az orvostól, mire képes az orvos, meddig bírja? Itt utalnék egyik – Hetényi professzor úrtól vett – kedvenc mondására: “A fekélybetegség ott kezdôdik, ahol az ambíció több, mint a teljesítôképesség.” Talán ez is felfedezhetô az önarckép jellegû töprengô orvosban.

Készített kisplasztikákat, itt a társaság emblémájának lehetséges variációit láthatjuk. Tanítómesterérôl dr. Bugyi Istvánról szénrajzot, festményt, dombormûvet alkotott. Ennek avatásakor láthatjuk egyedül és a tanítványok körében.

Legismertebb találmánya a kézsebészeti mûtôasztal, amely Siva istennô kezeire épült elméletileg, szintén bizonyítja egészen kivételes általános mûveltségét. Ô igazán citoyen volt. A készülék világszabadalom, ma is több helyen használják, súlyának megfelelôen az Élet és Tudomány is méltatta. A képeken mûtét közben láthatjuk Tari fôorvos urat. D. C., illetve Z-plasztika mûtéte alkalmával. Maradandót alkotott a cranioplaszticában. Itt különösen érvényesült jó értelemben vett mûvészalkata. Mûszaki érdeklôdése irányította a protetika irányába. Barátjával, Badó Zoltánnal együtt kifejlesztették és megteremtették a hazai gyártmányú csípô-, térd-, váll-, bütyök és csukló protéziseket. Nagy elismerés volt számára a Bugyi-emlékérem elnyerése, amit a képek is tanúsítanak.