Sporttörténeti kiállítás a csarnokban

Szép emlékek nyomában

Képaláírás: Dr. Tóth Gyula, a pólósok pápája és az utánpótlás. (Fotó: Böbe)

Szentes sportja immáron 120 éves. Amire kiállítással is készült a nemzeti sportváros. Mint megtudtuk, az ötlet a sportcsarnok dolgozóitól származik. Az intézmény igazgatója, Takács László elmondta: a tárlattal fejezeteket próbálnak bemutatni a város sportjából, a teljesség igénye nélkül, mintegy gondolatébresztônek szánva az egészet.

Boros István, az ismert sportember, volt labdarúgó nyitotta meg a kiállítást. Elmondta, hogy a tárlattal az intézmény munkatársai hozzájárultak ahhoz, hogy minél pontosabb, és sokrétûbb emlékeink maradjanak meg a város sportmúltjáról. Lehet sorolni: az elsô sportegyesület 1881. május 18-án alakult, nevezetesen a Korcsolyázó- és Csónakázó Egylet, a legutóbbi bejegyzés pedig 1997-es évszámot jelöl, a Bajor-Beidorf Darts Club megalakulását.

Az elsô kiállított emlék a 20-as évekbôl való, a sakkozókról mutat be egy fényképet. Az anyagok zöme az 1940–50-es évektôl számított fölvétel és tárgyi emlék. Sokféle dokumentum gyûlt össze, a város sportszeretô polgárainak, a szakosztályok, egyesületek szép emlékei, amiknek csak a töredékét tudták kiállítani. Ez a lelkesedés fölveti annak a gondolatát, hogy a késôbbiekben talán még rangosabb, jelentôsebb kiállítást szervezzen valaki – jegyezte meg a tárlatnyitó.

Boros István – kiegészítendô a látottakat – rövid, tömör ismertetôt adott a város sportjának jelenlegi helyzetérôl. Volt mirôl szólnia, hiszen az ezredfordulón Szentesen 27 sportegyesület 46 szakosztálya mûködött. Meg is jegyezte az elején, hogy sok ember kimaradt, közel 800 nevet kellett volna felsorolnia, hogy a jelentôsebb, a város sportjáért sokat tett személyekrôl megemlékezzen. A sporttörténettel az idén megjelent Szentes város helytörténeti kiadványa is foglalkozik. A kötet egyik szerzôjeként mondta: nem volt könnyû összeszedni a dolgokat, mert a levéltárban jóformán egyetlenegy jegyzôkönyvet találtak az elmúlt 50–100 év sportjáról.

Boros István neveket sorolt, a legnagyobbakat Szentesrôl. Így is sok sportolót, edzôt megemlít, akikre ma is szívesen emlékeznek a szentesiek. Sportolóként, emberként egyaránt. (A helyhiány miatt most csak a kiállításra hagyatkozhatunk.) A fociról. Egy kép: szentesi labdarúgók az argentínai világbajnokságra utazó keretben. A középsô sorban ott áll Gujdár Sándor és Pusztai László, akik képeslapot is küldtek Argentínából egykori csapatuknak, a Kinizsi TE-nek. A pontos címet elfelejtették ugyan ráírni, de Tóth István edzô, neves labdarúgó szakember kézhez kapta azt a munkahelyén, az akkori Barnevállnál.

Képek, egykori, már elsárgult és új felvételek a kiállításon. Díszes kupák, szépen csillogó érmek, sportszerek, plakát 1970-bôl, amely azt hirdeti, hogy egy barátságos mérkôzésre a Kinizsihez látogat a Ferencváros. Aztán a kitárulkozó és befogadó világ, jól csengô városnevek, ahol a szentesi sportolók – öregbítve a település hírnevét – megfordultak már.

Szentes 1997-ben elnyerte a “Nemzeti Sportváros” kitüntetô címet.

A falról pedig ott néz ránk Nádai Géza bácsi, volt állomásfônök, a szentesi úszó-vízilabdasport megalapítója. A szíve összeszorul, a lelke örül.

(lovas)