Zolnay Dezsô tanári pályáját gyakorló tanárjelöltként a szentesi gimnáziumban kezdte, majd az I. világháború kezdetén a hadba vonult tanárok helyettesítésére 1914/15-ben ugyanitt helyettes tanárként mûködött. Áthelyezéssel 1915-ben ugyancsak helyettes tanári minôségben a karánsebesi fôgimnáziumba került. Néhány évi távollét után visszatért a szentesi fôgimnáziumba, és 1918-tól rendes tanárrá kinevezve teljesítette hivatását. Ettôl az idôtôl nyugalomba vonulásáig a szentesi gimnázium tanári karának volt köztiszteletben álló, meghatározó egyénisége.

Nem volt kisvárosi jelenség. Szikár, sétapálcás alakja, elegáns öltözete, választékos modora sejtette azt a többletet, melyet pesti tanulmányait követôen hazahozott. Magányosan, zárkózott csöndben élt Kígyó utcai házában. Önmûveléssel, tudományos tevékenységgel töltötte idejét.Valamiféle titokzatosság lengte körül, amelyet csak fokozott szivarfüstjeinek illatfelhôje.

A kemény szigor távol állt tôle, de következetesen kívánta meg a tudás- és magatartásbeli normákat. Egyénenként kísérte figyelemmel tanítványait, miközben betartotta és betartatta a három lépés távolságot. Bizonyára jelzésértékû, hogy diákjai nem adtak neki gúnynevet, maguk között, bizalmaskodva “Dezidér” vagy “Dezidériusz” néven emlegették.

“Zolnay Dezsô tanár úr féltucat élô nyelvet beszélt, és latint, görögöt is tanított. Kedves, szigorú öregúr volt. Nagyon szerettem, és számomra azért is nevezetes, mert az egyetemen Gyergyai Alberttôl azért kaptam – felelés nélkül – félévkor is, év végén is jelest, mert ismerte ôt. Gyergyai Albert professzor, a francia nyelv és irodalom egyik legjobb ismerôje, kitûnô esszéista is egyébként, amikor bementem hozzá vizsgázni, leültetett és elkérte indexemet, amely az elsô oldalán néhány személyi adatot is tartalmazott. Belenézett, majd megkérdezte: “Maga Szentesen született?” “Igen.” “Ott is érettségizett?” “Igen.” “Ismerte Zolnay Dezsôt?” “Igen, ô tanította a francia nyelvet. Egyébként, ha olykor hazamegyek, meg szoktam látogatni, hiszen a mögöttünk lévô utcában lakik.” Kiderült: Gyergyai Albert együtt járt Zolnay tanár úrral a bölcsészkarra, egy szobában laktak az Eötvös kollégiumban. “Mondja meg neki, hogy szeretettel ölelem.” És beírta a jelest.”

A gimnáziumban a Segítô Egyesület jegyzôjeként mûködött, tagja volt az Eötvös-kollégium volt tagjai szövetségének. Elôadásokat tartott szülôi értekezleteken, a “Szülôk Iskolájá”-ban. Az 1934/35. tanév gimnáziumi közös értesítôjében figyelemre méltó értekezése jelent meg Horatiusról.

Tanítványai nem feledték. Egyikôjük, Katona Kiss Ferenc festômûvész megrajzolta portréját, amely ott függ a Horváth Mihály Gimnázium tanári szobájának falán. Kifejezô, másokra figyelô tekintetével onnan szemléli mai utódait.