Az egykori halászfalu elhelyezkedésére nézve nem maradtak fenn források, arra csak következtetni lehet. A régészeti leletek tanúsága szerint az elsô lakott helyek a Kurca-part magasabb fekvésû részénél lehettek, a régi sóház (ma Gyógyfürdô) környékén. A XVIII. század elejétôl már megbízhatóbbak az adatok. Ekkor alakultak ki az elsô házsorok (utcák), szintén a Kurca partján, azzal párhuzamosan. Török György adószedô 1731-ben már négy házsorban szedte az adót (a mai Tóth József, Kiss Bálint, Ady Endre és Horváth Mihály utcák környékén). A négy házsorhoz 330 ház tartozott. Néhány évvel késôbb kezdett benépesülni a városmagtól délre esô terület is: 1745-ben már 52 házból állt a Kis-ér mellett a Kis-ér sor (ma Sáfrán Mihály utca). A korabeli feljegyzések szerint ekkoriban a mai Kossuth tér és az Ady Endre utca egy részének helyén még terjedelmes tó volt, amelyben gyékényt termeltek. Ezen túl volt a temetô, amelyet 1711-ben nyitottak meg. A mai református iskola helyén állt a régi városháza, a templom helyén pedig a város aklai és az uradalom szemétlerakodója. 1747-ben épült fel az új református templom (amely 1760-ban – 211 lakóházzal együtt – leégett). A Ruttkai uradalmi mérnök által 1752-ben készített elsô térkép a város északi felében már hét házsort mutat, a déli részen, a Kis-ér mellett a Kis-ér sortól keletre pedig négy új sort ábrázol. A házak és utcák szaporodásával ekkoriban alakultak ki a közigazgatási helyjelölések. A város területe négy tizedre (kerületre) oszlott, ezek közül az északra esô, magasabb fekvésû 1. és 2. tized alkotta a Felsô Részt (késôbb Felsôpárt; a latin pars = rész szóból), a délre esô, alacsonyabb fekvésû 3. és 4. tized pedig az Alsó Részt (késôbb Alsópárt). A két városrészt – amint utaltunk rá – a mai fôtéren és fôutcán húzódott mocsár választotta el, amelynek kiszárítására és feltöltésére a XVIII-XIX. század fordulója táján került sor. Ezt követôen vehették kezdetüket az újabb építkezések, amelyek sok évtized múlva, számos változástól kísérve, a mai városkép kialakulásához vezettek.

A város központi magja – s ezáltal fôtere – eredetileg a mai Tóth József utca (régen Kurca parti u.) és Hajdú Lajos utca (régen Iskola u.) keresztezôdése körül lehetett. Itt volt az egykori városháza, a városi sütôház és több uradalmi épület is. 1747-ben ezek szomszédságában épült fel a református templom, a református iskola helyét pedig a városháza udvarán jelölték ki. Az 1800-as évek elején – összefüggésben a népesség növekedésével – a régi városháza elôtti tér (amely kezdettôl fogva piactérként is szolgált) már szûknek bizonyult, ezért folyamatosan terjeszkedett. A Seress László városi mérnök által 1840-ben készített térképen a fôtér (1861: Fô tér, 1866: Piac tér, 1892: Kossuth tér) már a mai helyén látható, de a késôbbi méreteinél jóval kisebb kiterjedéssel. Nyugati oldalról az 1803/4-ben épült új Központi Református Népiskola (a város elsô emeletes épülete), északról pedig az 1808–26 között épült református nagytemplom határolta. A késôbbi tér közepét és keleti részét ekkor még különbözô épületek foglalták el. A kialakulóban lévô új fôtér megôrizte a piactér funkciót; ezt jelzik a térbe torkolló egykori 3. sor (ma Ady Endre u.) utcanév változatai: Piatz u. (1839), Felsô piac u. (1857), Nagypiac u. (1870).

A szentesi fôtér (Kossuth tér) az 1880/90-es évek folyamán nyerte el valódi, városiasnak mondható arculatát. A kezdô lépést a neoreneszánsz stílusú vármegyeháza felépítése jelentette (1882/83), amelynek során elbontották a református népiskola mellett kijelölt telken és a tér közepén lévô elavult, omladozó épületeket. A megyeháza déli szárnyánál (a mai Erzsébet térre nézô oldalon) új utcát nyitottak, ezáltal szabaddá vált az út – a Fô utca (Kossuth u.) folytatódásaként – a Kurcáig, s elkészülhetett az elsô, ma is használt állandó kurcai kôhíd (1884), valamint az ún. Széchenyi kongóút (Csongrádi út). A vármegyeháza (Kossuth tér 1.) fôtéri homlokzata elôtt 1885/86-ban elkészült a város elsô artézi kútja, többszintes, öt szoboralakos, díszes felépítménnyel. A jelentôsen megnövekedett fôtér északi oldalán 1888-ban felépült a ma is álló ún. református bérház (Kossuth tér 4.), a keleti oldalon 1892-ben a Haris-féle üzletház sarki tömbje (Kossuth tér 5.), majd a szomszédságában 1899-ben a Központi Takarékpénztár palotája. A déli oldalon a Zöldkoszorú Nagyvendéglô, a Szentesi Takarékpénztár épülete és a városházának használt ún. Jurenák-ház határolta. A nagyvendéglô helyén 1898/99-ben felépült a Petôfi Szálló magyaros szecessziós stílusú épülete, benne a színházteremmel (Petôfi u. 2.). A Jurenák-ház telkén 1911-re elkészült a késô barokk stílusjegyeket hordozó új, saroktornyos városháza (Kossuth tér 6.), amelyhez 1929-ben hozzáépült az eklektikus stílusú bankpalota (Petôfi u. 1.). A századfordulóra kialakult tér kiterjedése elérte a 7600 m2-t (a korábbi mérete megközelítôleg 3000 m2 volt). A piac és a környezô üzletházak, pénzintézetek révén a város kereskedelmi központjává, a közhivatalok révén pedig közigazgatási központjává vált. (Folytatjuk)