A Kossuth tér kialakulása (II.)

Kétezer fát ültettek négyszáz koronáért

Az elmúlt 120-130 év alatt a Kossuth tér számos változáson esett át. A korai idôkben visszatérô gondot jelentett, hogy esôs évszakokban a hatalmas sártól és tócsáktól szinte lehetetlenség volt a téren közlekedni, a piaci árusoknak megfelelô körülményeket biztosítani. Csak ráadásnak számított, hogy a tér közvilágítása és folyamatos tisztántartása sem volt megoldva. Abaffy Zsigmond városi mérnök ugyan már 1877-ben elkészítette a fôtér kikövezésének tervét, de a megvalósítás egyre húzódott. Lökést jelentett a megyeháza elôtti díszkút elkészülése, amennyiben a városi képviselô-testület 1887-ben újabb határozatot hozott a Piac tér kikövezésérôl, egyszersmind a piactól a vasútig vezetô mûút és járda kiépítésérôl. 1888-ban a piac kikövezése végre megtörtént (407.418 db tégla felhasználásával, 10.515 forint ráfordítással). Ugyanekkor új lámpákat (petróleum) helyeztek el, s fákkal parkosították a díszkút és a református népiskola elôtti térséget, valamint a téren átvezetô utakat. 1892. szeptember 15-én – Kossuth Lajos 90. születésnapja tiszteletére – a városi közgyûlés határozatilag kimondta, hogy a Piac teret Kossuth térnek, a vasúthoz vezetô Fô utcát pedig Kossuth utcának nevezi el. 1898-ban – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 50 éves évfordulóján – a Kossuth tér délkeleti részén felállították a névadó mellszobrát; a hagyomány szerint azon a helyen, ahol a nagy hazafi 1848. október 1-jén lelkesítô beszédet tartott a szentesi népnek. Még ugyanebben az évben villanyvilágítási próbát tartottak a Kossuth téren, s hamarosan véglegesen lecserélték a korábbi petróleum-lámpákat.

A fôtér elsô tervszerû fásítására 1907-ben került sor. A fásítási tervet Nádas Aladár városi mérnök készítette el, amelyet a városi tanács pártolólag terjesztett a képviselô-testület elé. 1906. május 14-én az alábbi közgyûlési határozat született: “A képviselô-testület úgy szépészeti szempontból, mint az eladók és vevôk érdekeinek figyelembe vételével a tanács javaslatát magáévá tévén, a belsô piacztér befásítását elhatározza a következô módozat megállapítása mellett: a gömbakáczfák egymástól és soronként 4 méter távolságban nyugat-keleti irányban ültetendôk, a meglévô fák irányának figyelembe vételével. A 7565 m2 területre szükséges mintegy 2000 fa elültetésére az 1907. évi költségvetésbe 400 korona összeg felvételét elrendeli. Ezen határozat végrehajtására a városi tanácsot utasítja.” Az ekkoriban készült fényképek és képeslapok tanúsága szerint a fásítás megtörtént; a tér arculata közel 30 éven át változatlan maradt.

Újabb jelentôs változásokra 1934/35 folyamán került sor. Az elôzményekhez tartozik, hogy a város már 1903-ban elhatározta, hogy egy méltóbb, egészalakos szobrot készíttet Kossuth Lajosról, valamint nagy szülöttérôl, Horváth Mihály történetíró-püspökrôl. A közbejött I. világháború miatt a szobrok nem készültek el, de az 1920-as évek elején a téma ismét napirendre került. A megrendelt Kossuth szobrot a kis mellszobor helyére, a Horváth Mihály szobrot pedig az 1914-re kialakult Erzsébet tér közepére tervezték felállítani. Idôközben a közgyûlés elhatározta, hogy emlékmûvet állít a világháborúban elesett szentesi hôsök tiszteletére, mely szobor 1926-ban elkészült (Pásztor János alkotása). Mivel hirtelen méltóbb helyet nem találtak, a világháborús emlékmû került az Erzsébet térre. 1929-ben a korábban megrendelt szobrok szintén elkészültek, de problémaként jelentkezett a Horváth Mihály-szobor helyének kijelölése. A szobor alkotója – Kisfaludy Stróbl Zsigmond – leutazott Szentesre, s a felmerült helyszínek megtekintése után úgy nyilatkozott, hogy nagyméretû szobrát egyedül a megyeháza elôtt tudja elképzelni. Ez azonban csak a fôtéri díszkút eltávolításával volt lehetséges, amihez viszont a városi közgyûlés nem járult hozzá. Többéves huzavona kezdôdött. Kompromisszumos megoldásként felmerült, hogy a díszkutat helyezzék át a tér közepére, de utóbb ezt is elvetették, mondván: a három nagyméretû alkotás zsúfolttá tenné a teret. A vita négy éven át elhúzódott, végül 1934-ben kimondták a város elsô artézi kútjának elbontását. Még ugyanez év ôszén – 1934. október 21-én – ünnepélyesen leleplezték a Kossuth- és Horváth Mihály-szobrokat. (A díszkutat a Luther téren tervezték felállítani, de a nehéz gazdasági viszonyok miatt erre nem került sor, majd csak 1998-ban.) Az avatási ünnepség után néhány hónappal – 1935. január 17-én – intézkedés történt az új szobrok környékének rendezésére. Erre Varga László mûegyetemi tanár, európai hírû térrendezô instrukciói alapján került sor, aki Lázár Andor országgyûlési képviselô kérésére leutazott Szentesre, s tanácsokkal látta el a város vezetôit. Négyesi Imre polgármester elmondása szerint: “Varga László egyetemi tanár úr megmagyarázta és megértette velünk, hogy a szobrok környékét ilyen csupaszon hagyni, mint ahogy ma azok vannak, lehetetlenség. Ezért a szobrok környékének rendezésére nézve tervet is készített, amelynek a végrehajtása aránylag csekély költségbe kerül, s mégis akként valósítható meg, hogy a szobrok környéke ízlésesen rendezett és szép lesz, anélkül azonban, hogy a piactér mai rendeltetésétôl elvétetnék, illetve hogy a piac máshová helyeztetnék el.” Az egyetemi tanár bemutatott tervét a közgyûlés elfogadta, s a szobrok környékét annak megfelelôen alakíttatta ki. Ez lényegében a szobrok körüli térség bekerített virágágyakkal és fákkal történô parkosítását jelentette. Valószínûleg ekkor helyezték el a kôbôl készült faragott virágtartókat is. Az 1934/35 folyamán kialakított térforma az elkövetkezô 30-40 évben alig változott. A leglényegesebb változás az volt, hogy a piac – elsôsorban a vásáros lovas kocsik által okozott forgalmi problémák miatt – fokozatosan kiszorult a fôtérrôl, s egyre inkább átterelôdött az Apponyi térre, a vásártérre. A Kossuth tér hagyományos piac funkciója 1950-re szinte teljesen megszûnt.

A tér utolsó átalakítására az 1970-es évek közepén került sor, összefüggésben a térrel határos utcák és a központi útkeresztezôdések kiszélesítésével, burkolásával, az új járdák építésével, a közmûvek föld alá helyezésével stb. Mindezek által a tér eredeti mérete jelentôsen lecsökkent. A Kossuth-szobor ekkor került a volt megyeháza elé, a Horváth Mihály-szobor pedig a gimnáziumi kertbe. Ekkor alakult ki a ma is látható térforma.