Várost épített (II.)

35 évi szolgálat után – 1942 decemberében – Cseuz Béla kérvényezte nyugállományba helyezését. A városi képviselôk sajnálattal vették a hírt, nagy veszteségnek tartva a mûszaki tanácsos távozását. Maradandó érdemeit dr. Vecseri István az alábbiakban foglalta össze: “Ha visszapillantunk a mûszaki tanácsos úr egész életére és munkásságára, arra a munkásságra, amelyet Szentes város érdekében kifejtett, akkor úgy találjuk, hogy megérdemli teljes mértékben a nyugodt pihenést. Ha Szentes város bármely terére, vagy középületére, utcájára nézünk, mindenütt az ô munkáját látjuk. Maradandó értéket képvisel ez a munka, mert széppé tette a várost, s hogy ilyen szép és rendezett Szentes városa, azt senki másnak nem köszönhetjük, csak a mûszaki tanácsos úrnak…” Az elhangzottakat dr. Kanász Nagy Sándor polgármester a következôkkel egészítette ki: “Cseuz tanácsos úr egy emberöltô óta szolgálja városát nagy tudással, szorgalommal és becsülettel. Ô az a városi tisztviselô, akinek keze nyoma a legszélesebb körben meglátszik a város külsô képén. Aki figyelemmel kísérte az utolsó évtizedek alatt Szentes város fejlôdését, láthatja, hogy mennyit szépült, fejlôdött ezen idô alatt városunk. Ez a fejlôdés jórészt a mûszaki tanácsos úr munkája. Cseuz tanácsos úr sohasem kereste a hangos szólamokat, és munkáján kívül az érvényesülést sem kereste. Nem is volt erre szüksége, mert hiszen az ô munkája mindig kellô szaktudással, gonddal és felelôsségérzéssel végzett jó munka volt, és ez a munka szerezte meg számára a megbecsülést. Hogy városunk ilyen csinos, tiszta és rendezett, hogy jó útjaink, csinosan parkírozott tereink, szép utcáink vannak, bátran mondhatjuk, hogy neki köszönhetjük. Ebbe a munkába belevitte nemcsak szaktudását és ízlését, kötelesség és felelôsségérzését, hanem belevitte a maga becsületes lelkét is.”

Papíron 1943. június 1-tôl nyugállományba vonult, de ténylegesen szinte egy percet sem töltött nyugdíjban. A Csongrád Vármegyei Közjóléti Szövetkezet Igazgatósága nyomban megbízta az ún. ONCSA-házak építésének mûvezetésével. 1944 szeptemberében a polgármester visszarendelte a városi mérnöki hivatal vezetésére, majd megbízták a megrongálódott villanytelep üzembe helyezésével. 1945 tavaszán kinevezték a Csongrád Megyei Földbirtokrendezô Tanács mûszaki szakértôjévé. 1947–1950 között magánmérnökként mûködött. 1950 novemberében a Szentes Városi Tanács ideiglenes szolgálattételre rendelte be – fômérnöki munkakörrel – az Építési és Közlekedési Osztályhoz, ahol a városgazdálkodási csoport mélyépítési munkálatait irányította. 1955-ben ünnepelte mérnöki mûködésének 50 éves évfordulóját, mely alkalomból elnyerte az Építôipari Mûszaki Egyetem Aranydiplomáját.

Tevékeny élete 1957. szeptember 28-án ért véget. “Szombaton még dolgozott, ebéd után pihenni tért és nem ébredt fel többé; fáradhatatlan dolgos életét állította meg a halál” – írta a Csongrád Megyei Hírlap. A Szentes Városi Tanács tagjai október 7-én néma fôhajtással, állva hallgatták végig Nagy György tanácselnök alábbi mondatait: “A végrehajtó bizottság jelenti a Tanácsülésnek, hogy Szentes városának 50 éven át hû dolgozója, Cseuz Béla városi fômérnök folyó év szeptember 28-án váratlanul elhunyt. Amikor Cseuz Béla 1908-ban Szentes város szolgálatába állott, akkor kezdett Szentes város fejlôdni, akkor lépett a városias kialakítás útjára. Cseuz Béla igen agilis munkát fejtett ki annak érdekében, hogy ez a mi alföldi városunk kiemelkedjék maradiságából, és hogy ezt sikerült elérni, ebben oroszlánrésze volt Cseuz Bélának. Mint embert, mint mérnököt, mint munkatársat szerette és tisztelte a város egész közönsége, munkatársai, beosztottai és felettesei. Szerénységével, kötelességteljesítésével, lelkiismeretes munkájával példaképül állíthattuk és állítjuk mindenki elé. Elhunyta veszteség az egész város számára.” Érdemeit és emlékét jegyzôkönyvileg megörökítették. 1971 óta utca viseli nevét Szentesen.