– Mindenkinek tudomásul kellene vennie az országban, hogy kicsi szereplôi vagyunk a gabona világpiacnak. Ezt figyelembe véve kellene szabályozni, a termelô, a fogyasztó, és a feldolgozó biztonságát. Nem kell kitalálni azt, ami régóta, jól mûködik az európai unióban. Ezt pedig úgy nevezzük, hogy agrárpiaci rendtartás. Ennek a rendtartásnak két alapvetô eleme van: a rend és, hogy tartani kell. Nálunk nincs rend az agrárpiac szabályozásában. Nem lehet kiszámítható ára a gabonának. Ebben volt a legnagyobb hullámzás az elmúlt két esztendôben. Tizenhét és harmincötezer forint között százszázalékos differencia volt. Most megint huszonkétezer forintot kínálnak a kenyérgabonáért egyes helyeken. A takarmánygabonáért tizennyolcezer forintot adnak, ez a termelô költségét is alig fedezi, de semmiképpen nem ad jövedelmet. A már kidolgozott európai módszerhez alkalmazkodik a közösség, és ezt ajánlotta a magyar kormánynak is: vegyük át az uniós rendtartást. Ki is dolgoztuk a kamarában ennek minden részletét. A mezôgazdasági bizottság elnöke és vezetôi ígéretet adtak arra, hogy ez a törvényalkotásba bekerül. Az új agárminiszter is azt mondta, hogy ez lehet a kiszámíthatóság alapja. Ha tudom, hogy a gabonáért mennyit kap a termelô, ebbôl a malmosnak mennyit kell érte adni, ha tudjuk, hogy a sütôiparban mennyibe fog kerülni a liszt – kiszámíthatóvá válnak a takarmányköltségek. Magyarul: rendet lehetne tenni. Huszonötezerötszáz forintot kellene kapnia termelônek az étkezési búzáért. Ez körülbelül az uniós ár kilencven százaléka.

– A termésátlagok minket is megcsaltak. Az esô a korai gabonákra már késôn érkezett. Várhatóan négy és fél–öt tonna termésátlagról beszélhetünk az aratás végére. A kenyérgabona minôsége a térségünkben kiváló minôségû.

– Kicserélôdött a Földmûvelésügyi Minisztérium vezetése. Ez érezhetô-e már – ha szabad így fogalmazni – a végvárakban, mint mondjuk az Árpád-Agrár Rt.-nél. Milyen változást várnak?

– Egyet értek azzal – nemcsak azért, mert módom volt háromszor tárgyalni az új miniszterrel –, hogy a nyugalom éve kellene. Mindenféle pártpolitikát olyan messze kellene tartani a szakmától, amennyire csak lehet, és legalább olyan közel, amennyire szükséges, hogy segítse az ágazatot. A miniszter ezt ígérte, bár valóban nagyon sok teendô szakadt rá. Közben a teljes vezetés kicserélôdött. De nem ez a fô gond. Hanem az, hogy mit örökölt erre a nem egészen egy esztendôre az agrárkormányzat. Azt hiszem, hogy itt a végeken csak reménykedhetünk, mint a földmûvelô ember, akinek ez a sorsa már évszázadok óta. Bármilyen rossz idôket is ért meg, csak reménykedik, mert biztos nem lehet a változásokban. Korrekt tárgyalásokat folytattunk, és remélem, hogy lesz ereje az új tárcának ahhoz, hogy valóban az elszalasztott fontos szakmai lépéseket megtegye. Az idô rendkívül szûk. Új elképzeléseket bevezetni néhány hónap alatt, és azt meg is valósítani, nem lesz gyerekjáték.