A XIX-XX. század fordulóján Szentes jellegzetes épületei közé tartozott a Kossuth téren álló Haris-féle üzletház, a görög templom és a görög bérház. Sajnálatos módon e három építménybôl mára egyedül a templom emlékeztet a városban megtelepedô, a helyi kereskedelmi és gazdasági életben kulcsszerepet játszó görög kereskedôkre. A Szentesre érkezô módos családok a Macedóniában fekvô Kozánból származtak, ami a XVI-XVII. században jelentôs kereskedô város volt. Szülôhelyüket a szüntelen háborúskodás és az egyre nehezedô adóterhek miatt kényszerültek elhagyni. Magyarországra a görögöket elsôsorban a kedvezô értékesítési lehetôségek vonzották. A török árukat 3-5 %-os vám mellett hozhatták be az országba, így nagy haszonnal folytathatták mesterségüket. Arra vonatkozólag nincs pontos adatunk, hogy a görög családok mikor jelentek meg Szentesen. A hagyomány szerint 1726-ban hagyták el hazájukat, és ezt követôen telepedtek le az alföldi mezôvárosokba. A Csongrád megyében élô kereskedôket számba vevô összeírás 1754-ben a városban 19 görög kalmárt talált. 1774-ben Mária Terézia a törökországi kapcsolatok megszüntetését és a hûségeskü letételét követelte meg a Magyarországon és az Örökös Tartományokba letelepedni kívánó idegen kereskedôktôl. Ennek köszönhetôen Szentesen Haris János, Hadzsy Konstantin és Kállay György tette le az esküt, azaz nyilvánosan kijelentették, hogy az uralkodó hû alattvalói lesznek és a török hatalomnak teljesen ellent mondanak. II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rendelete engedélyezte számukra a szabad vallásgyakorlást. Ennek hatására a módos szentesi kereskedô családok (Gyuricza, Haris, Hadzsy, Papp) 1784-ben megalakították önálló egyházközségüket, majd 1786. december 8-án felszentelték a templomot. A görögök hamar beilleszkedtek a város gazdasági életébe. Jelentôs részt vállaltak a helyi kereskedelemben. A görög családok a Károlyiaknak évi 138 forintot fizettek a bolti árusításért. Az 1830-as, 40-es években pedig gyakran árendálták a város tulajdonában lévô üzleteket. A szentesi levéltárban jó néhány olyan írásos dokumentum található, amelyek a helyi boltokban vásárolt áruk részletes kimutatását tartalmazzák. A feljegyzések szerint az üzletek nagy választékkal rendelkeztek. A különbözô fûszerek (bors, sáfrány, gyömbér stb.) mellett szerszámokat, ruhaféléket is árusítottak a kereskedôk. Megfelelô mozgatható tôke birtokában a görögök a hitelügyletekben is részt vettek. Jelentékeny szerepet vállaltak a marhakereskedelemben is. Jószágaik számára hatalmas legelôket béreltek, de volt, hogy a helybeli gazdák állatait vásárolták meg, majd némi haszonnal tovább adták. 1766 augusztusában Gyuricza György szentesi kereskedô Soós Jánostól 67 ökröt vett, az állatokat a pesti vásárban értékesítette. A görög családok a sókereskedelemben is részt vettek. A máramarosi bányákban kitermelt és a Tiszán leúsztatott árut Szolnokról fuvarosokkal szállították Szentesre. 1831 nyarán a Hadzsyak a város alatt horgonyzó hajóról 59 mázsa sót vásároltak. A görögök gyakran a kocsmákat is bérelték, de volt olyan idôszak, amikor a a halászati jogot árendálták. A szentesi görög kolóniából az évtizedek folyamán jónéhány olyan személyiség került ki, akik a helyi közéletben fontos szerepet töltöttek be. Közéjük tartozott a XIX. század közepén a városban jegyzôként tevékenykedô Hadzsy György. De megemlíthetnénk Hadzsy Jánost is, aki korának elismert sebész- és szemorvosa volt.