Egy gyermekkori emlék alapján kezdett a magyar ôstörténettel foglalkozni. Egy régi olvasókönyvben azt olvasta, hogy “ôseink Mezopotámiából származnak”. Keresni kezdte az ezzel kapcsolatos műveket, majd a 70-es évektôl már az összegyűjtött adatokat rendezgette. Elmélete szerint létezik egy Kárpát-medence – Mezopotámia – Egyiptom háromszög, melyben azonos kultúrájú népek éltek, már az ie. IV. évezredben. Ennek bizonyítására olyan képírásokat hoz, melyeknek jelölt fogalmait ha összeolvassuk, azok értelmes magyar mondatot képeznek. Ez a megegyezés igazolja szerinte a sumér-magyar rokonságot. Radics a három népcsoport (magyar, sumér, egyiptomi) közös ôshazáját Anatóliába helyezi, ami a mai Törökország területén található. Az ott beszélt nyelv még hasonló lehetett, de az északra és délre vándorló népek nyelve a földrajzi távolságok miatt egyre inkább elkülönült. Állítja, hogy a Kárpát-medence adottságaiból adódóan mindig meg tudta tartani az itt élô népcsoportokat. Mivel a népesség állandó volt, az ôsnép nemcsak kultúráját, hanem nyelvét is megôrizte, így az újonnan betelepülôk csak beolvadni tudtak az itteni népbe. Az amatôr kutató úgy látja, az északra vándorlók tekinthetôk a magyarok ôsének, így amikor Árpád fejedelem megállt a Vereckei-hágón, már magyar nyelvterületre érkezett.