Köszönet a Dégáznak

Köszönettel tartozom a Dégáznak, mert gyakran emlékezetembe idéz egy kellemes olaszországi kirándulást. A kirándulás 10 évvel ezelôtt történt, melynek során – többek között – néhány órát töltöttünk egy kisvárosban. Séta közben azt vettük észre, hogy az utcán elterelik a forgalmat, majd egy markológép kezdi bontani a burkolatot. Egy gödröt ásott az úton keresztül. Néhány perc után két lapátos ember még elegyengette a gödör alját. Eközben a markoló már emelte a köpenycsövet, majd leengedte az árokba. Ezután kezdte visszatolni a kiásott földet, melyet a két munkás közben döngölô békával tömörített. Nemsokára betelt a gödör és megindulhatott – lépésben – a forgalom. A betonozást és aszfaltozást vélhetôen éjszaka végezték el.

A leírt emlék egy-egy Dégáz gödör harmadik heti látványa után idézôdik fel bennem és közben azon mélázok, hogy amit ott néhány óra alatt meg tudnak csinálni, nálunk miért kellenek ehhez hetek. Hetek? A Kiss Zsigmond és a Burián Lajos utca sarkán kb. egy hónapja nem tették vissza egy akna fedelét. Bizonyára bonyolult szervezési munkát igényel.

Kocsis Ferenc