75 éve állították fel

A ma élô korosztályok már csak a tankönyvekbôl tudják, hogy 1914–1918 között világméretû háború dúlt, amely Magyarországra nézve tragikusan végzôdött. A területveszteség mellett a háború jelentôs véráldozattal járt; a családok százezrei hiába várták vissza hadba vonultatott szeretteiket. A mozgósítási parancs következtében Szentesrôl 1914. július 27-én indult el a hadkötelesek elsô csoportja. A behívás ekkor még csak a tartalékosokat és a népfölkelôket érintette, az elkövetkezô hónapokban, majd években azonban a mozgósítás kiterjedt valamennyi 18-50 éves férfi lakosra. A helyi hatóságok kimutatása szerint a háború kitörésétôl 1917 júniusáig 9200 szentesi teljesített katonai szolgálatot. Ezek között szép számmal akadtak, akiket többször leszereltek, majd újra behívtak. A besorozott szentesiek többsége a 101. békéscsabai, a 46. szegedi “közös” (cs. kir.) gyalogezredben, valamint a 7. szegedi utász-árkász zászlóaljban teljesített szolgálatot, megjárva a szerbiai, galíciai, bukovinai és olasz frontokat. Az eltûntek, elesettek, a fogságban szerzett betegség következtében meghaltak összlétszáma megközelítette az 1300 fôt.

Már a háború idején felmerült, hogy emléket kell állítani az elesett katonáknak, erre azonban a szûkös és zavaros viszonyok miatt nem kerülhetett sor. Több sikertelen kezdeményezés után a városi képviselô-testület 1921. január 24-én határozatot hozott a világháborúban elesett szentesi hôsök emlékének megörökítésérôl. Kimondták többek között az elesettek nevének jegyzôkönyvbe foglalását, egy maradandó emlékmû felállítását, továbbá a hôsök erdejének megvalósítását. (Ez utóbbit dr. Vajda Antal lapszerkesztô kezdeményezte, aki maga is megjárta a frontokat. Indítványának lényege az volt, hogy egy alkalmas területen annyi fát ültessenek, ahányan elestek a háborúban, s folyamatosan pótolják, ha valamelyik fa kipusztulna.)

Az elesettek névjegyzékének összeállítása és a Hôsök emlékmûve – Pásztor János hódmezôvásárhelyi szobrászmûvész alkotása – 1926-ra elkészült. A szobor helyéül az Erzsébet királynéról elnevezett, gyönyörûen parkosított teret jelölték ki. A leleplezési ünnepség napjáról – 1926. november 7. – a korabeli helyi újságok aprólékos részletességgel beszámoltak. Ezekbôl tudhatjuk meg, hogy: “A kora reggeli órákban már mozgalmas volt a város képe. A házak és középületek lobogódíszt öltöttek, ünneplôbe öltözött emberek siettek az utcákon, és a lovasbandérium tagjai ügettek fontos megbízatásukkal”. A szoboravató ünnepség díszvendégének – József királyi fôherceg, tábornagy – tiszteletére diadalkaput és díszsátort állítottak. A kormányzó képviselôjeként vitéz Kubinyi Gyula dandárparancsnokot várták Szentesre, a miniszterelnököt Madarassy Gábor fôispán helyettesítette.