Lapistói szolgáltatás

Messzire a várostól

Egy bolt, egy kocsma. Semmi más. Mellettük legalább tíz ház üresen áll a faluban. A fiatal arra már nem vevô. Aki meg tudott szabadulni az ingatlanától, az behúzódott a városba, esetleg Nagymágocsra költözött. Az idôsebbek? Az a korosztály, amelyik már nem mozdulhat. Más lenne itt a helyzet, ha lenne munkahely. Sajnos anélkül kilátástalannak látszik minden a településen.

– Szorgalmas, dolgos nép, tûri sorsát – jegyzi meg Katona Kis János, majd még hozzáteszi: – Pedig erre nagyon jó földek vannak ám. Csak az a sok nadrágszíjparcella már nem az igazi.

A kereskedelmi ellátottságról faggatom a képviselôt. Azt mondja: ezen a téren is rosszabb a helyzet, mint a városban. Elismeri: a boltos mindent megtesz annak érdekében, hogy jobb legyen az ellátás, ennek ellenére sincs az a választék, mint a nagyobb településeken. Ha bárki is kurrens árut akar vásárolni, azért be kell utazni Szentesre. Miként az óvodásoknak és az iskolásoknak.

– Iskolája, óvodája nincs a városrésznek. A bejárással is vannak gondok. Amióta megszûnt a szövetkezet. Annak volt autóbusza, úgynevezett munkásszállítással oldották meg a helyzetet. Hogy azt megszüntették, azóta problémák vannak az utaztatással.

– Mi az, ami nagyon hiányzik a településnek?

– Munkahely elsôsorban. Sok ember hiába jár be a munkaügyi központba, nem tud elvállalni csak olyan munkát, amihez a buszközlekedés csatlakozik. A három mûszakos beosztásba legfeljebb csak akkor tud belevágni, ha saját autója van.

– Kevés a pénz, munkanélküliség van. Ez nagy gond mifelénk– veszi át a szót Danka Jánosné boltvezetô. 1971 óta lakik Lapistón, amióta férjhez ment. – Mondták már mások is, nagyon rossz a közlekedés. Ritkán járnak az autóbuszok. Kérvényezik ugyan, fôleg a gyerekes szülôk, a Volán be is indítja a járatot, aztán azt mondja, nincs kihasználva. Ami végül igaz is, de annak a néhány embernek, aki fölszáll, annak nagyon fontos lenne a kért járat. Ez kellemetlen a fiatalok számára is. A szórakozási lehetôségeket csökkenti. Legfeljebb, ha összefognak. A legtöbbet Mágocsra járnak diszkóba.

A következôket már ismét Katona Kis János mondja:

– A Széchenyi-terv keretében felvetették, hogy a tanyák villamosítását megoldják. A külterületi képviselôkkel összeíratták, felkerestették velünk a tanyákat, természetesen nagyon örültek annak, hogy könnyebbé válik az életük azáltal, hogy lesz villanyuk. Amikor elkészült a költségvetés, attól ájult el mindenki. Óriási összegeket hoztak ki, 10-11 millió forintos költség is kijött egy-egy tanyára. Na most annak körülbelül csak a tíz százalékát kellett volna kifizetnie, az is sok. Egyszerûen lefújták az egészet.

– Hogy látja, a városrészekre szánt összeget megkapják a külterületi települések is?

– Azt hiszem, igen. Ha útjavításról volt szó, jó állt hozzá a város. Itt is volt lomtalanítás például.

– Sok tanya tartja még magát?

– Lapistó elég kiterjedt tanyavilággal rendelkezik. Ami itt gond, különféle csoportok járják a vidéket, kifigyelik, amikor a gazda magára hagyja az épületet, aztán lecsapnak a tanyára. Egy ilyennek én is áldozatul estem. Ez probléma. Ezért kellene sûrûbben járôrözni a rendôröknek.

Lovas József