Magyar József és felesége szerint

Jobb adni

– Mi is izgultunk a feleségemmel, mert szeretnénk, ha nagyon jól sikerülne a mai nap – ezekkel a szavakkal üdvözölte Magyar József, a Hungerit Rt. vezérigazgatója a gyár ebédlôjét megtöltô gyerekeket és felnôtteket.

A szépen terített asztalokon üdítôitalok, pogácsa és sütemény. A sarokban gyönyörû karácsonyfa feldíszítve, alatta édesség. Az ebédlô belsô oldalán nagy csomagokban bújnak meg az ajándékok. A felnôttek és a nagyobbak megilletôdve keresik a helyüket és hálásan fogadják a házigazdák szíves invitálását. A gyerekek alig bírnak egy helyben maradni, csivitelve értékelik a fát, kóstolják a süteményeket, és szemmel láthatóan izgatottan várják a folytatást.

– Huszonhat családnak és a családokon belül, nyolcvanhat gyereknek akartunk meglepetést szerezni – folytatta Magyar József. – Szeretnénk, ha kicsit más, kicsit jobb lenne a mostani karácsonyuk. Sokkal több gyereknek kellene örömet szerezni, de a lehetôségeink szûkek. Igyekeztünk olyan meglepetés csomagot összeállítani, ami részben hasznos, de kedves is.

Máris szól a vidám zene és sorra hangoznak el a nevek. A szülôk kicsit visszafogottan veszik át a vásárlási utalványokat és az ajándékcsomagokat. A kicsik annál nagyobb lendülettel bontják ki a csomagokat és hangos rivalgással értékelik a tartalmát. A csoki igazi próbája a kóstolás, ezt gyakorolják a legtöbben, de a plüssjátékok is gyorsan óvó-féltô kezekre találnak.

Kedves és izgalmas színfoltja az eseménynek, amikor a csomagosztást követôen kisorsolják a hatalmas karácsonyfát. Nagy az öröm a terem túlsó felében. Gazdája lett a díszes fának. Egy autó fuvarozta a család otthonába.

Magyar József felesége kicsit meghatottan sorolja: – Nagy öröm számomra, hogy jól sikerült az ünnepség. A mai rohanó világunkban egy kicsit segíteni próbáltunk a családoknak. Sajnos, a gondjaikat nem oldhatjuk meg ennyivel, de ha egy kis örömet csalhattunk a gyerekek szemébe, a szülôknek a karácsonyi ebédhez hozzájárulhattunk, akkor én már boldog vagyok.

Egyre nagyobb a sürgés-forgás a Hungerit Rt. ebédlôjében, a felnôttek csomagolnak, a gyerekek egymásnak mutatják az ajándékba kapott kincseiket.

Magyar József gyanúsan csillogó szemmel, de mosolyogva fogadja a jókívánságokat, amikor rövid idôre feltartjuk.

– Amikor megkaptam a díszpolgári címet, rögtön elhatároztam, hogy az érte járó pénzt megduplázzuk a feleségemmel és huszonhat családot megajándékozunk. Jó volt látni, hogy a gyerekek mennyire örülnek és boldogok. Lehet látni, hogy a családok valóban rászorulnak a segítségre. Biztos, hogy emlékeznek majd ránk, amikor elôveszik a csomagokat. Kellemesebbé szerettük volna tenni a karácsonyukat.

– Jól láttam, hogy Magyar József meghatódott, amikor elkezdte az üdvözlô szavakat?

– Így igaz! Kicsit hosszabb beszéddel készültem, de annyira elérzékenyültem, hogy inkább befejeztem. Megható volt látni a gyerekek örömét.

Nehéz úgy a kisfiúra adni a télikabátot, hogy közben erôsen szorítja magához az ajándékot. Azért mégis sikerült. Lassan kiürül és elcsendesedik a hatalmas terem. A Magyar házaspár pedig mosolyogva búcsúzik vendégeiktôl.

– Boldog karácsonyt, szép új évet!

Kruzslicz Pál