Választások a múltban (VIII.)

Ismét a Függetlenségi Párt győzött

Az 1875. évi országgyűlési képviselőválasztás rendkívül szoros eredménye jelezte, hogy az országos politikai irányzatok közül még egyik sem diadalmaskodott végérvényesen Szentesen. A választási küzdelemben részt vett pártok fő célkitűzésévé vált, hogy tömegbefolyásukat növeljék, választóik körét minél inkább kiszélesítsék, tagságukat a lehetőségekhez képest állandósítsák. Az 1870-es évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a versengésben a 48-as függetlenségi ellenzék került fölénybe. Ez nem csupán a hagyományos, töretlenül továbbélő Kossuth-kultusznak tulajdonítható, hanem számos egyéb tényező szerencsés találkozásának, együttes hatásának.

Elsők között kell megemlíteni a választáson elért győzelemnek a tényét, amely az ingadozók közül sokakat közelített az ellenzékhez. Ez azonban önmagában kevés lett volna a tartós fölény megszerzéséhez. Az igazi áttörést az az irányvonal és szerep jelentette, amelyet az ellenzék a helyi közéleti küzdelmekben választott és felvállalt, megtalálva ehhez a megfelelő eszközöket és személyeket. A 48-as ellenzék legbefolyásosabb vezetői kezdettől fogva támogatták azokat a törekvéseket, amelyek a város fejlődésének irányába hatottak.
Tömegeikkel együtt azok mögött sorakoztak fel, akik a fejlődés ütemét nem találták kielégítőnek, és annak gyorsításán munkálkodtak. A város előrehaladásának és érdekvédelmének kérdésében tudatosan mellőzték a pártpolitikai szempontokat, ezáltal a legfontosabb közügyekben hozzájárultak a lakosság egységes fellépésének biztosításához. A Szentesi Lap – amely az ellenzék sajtóorgánumának számított – következetesen beszámolt a közélet különböző területein tapasztalt visszásságokról, torzulásokról; kemény bírálatot mondott a város érdekeit sértő intézkedésekről, ugyanakkor élenjárt a hasznos kezdeményezések felkarolásában és propagálásában. Határozott irányvonalával jelentős szerepet játszott a közvélemény formálásában.

Az érintett tényezőket kedvezően egészítették ki az ellenzék vezetésében bekövetkezett személyi változások. Buday József kényszerű távozása után mindinkább előtérbe került a fiatal, rendkívül energikus Sima Ferenc, a Szentesi Lap szerkesztője, aki elsősorban vitakészségével és bátor szókimondásával hívta fel magára a figyelmet. Növekvő népszerűségét jelezte, hogy 1877-ben városi képviselővé, majd 1878 januárjában a 48-as Népkör elnökévé választották.

A helyi ellenzék valóságos fölényét legékesebben az 1878 nyarán megtartott országgyűlési képviselőválasztás bizonyította. A választási előkészületek során a 48-as Függetlenségi Párt ismét Simonyi Ernőt kiáltotta ki jelöltjévé. Ezt követően Rónay Lajos főispán arról értesítette Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy a szentesi kerületben Simonyi Ernővel szemben a Szabadelvű Párt „ez idő szerint nem látja ildomosnak” ellenjelölt állítását. A kormánypárt teljes visszavonulása következtében szokatlan csendességgel közeledett a választás napja. Ellenjelöltek hiányában nem voltak viharos népgyűlések, kedélyeket felizgató korteskedések. Augusztus 8-án Simonyi Ernőt egyhangúlag Szentes országgyűlési képviselőjévé választották.

Az év mégsem múlt el választási izgalmak nélkül. Simonyi Ernőt ugyanis Szentesen kívül másik két kerületben is képviselővé választották: Debrecenben megbuktatta Tisza Kálmán miniszterelnököt, Szegeden pedig gróf Károlyi Sándort. Heteken át nyitott kérdés maradt, hogy Simonyi melyik mandátumot fogadja el.
Ettől függött, hogy szükség lesz-e pótválasztásra Szentesen. A Függetlenségi Párt országos központjának határozata nyomán Simonyi utóbb a debreceni mandátumot fogadta el.

A függetlenségi választóknak tehát új jelöltet kellett keresnie. Az országos központ által ajánlott személyek közül a többség Ragályi Ferdinánd jelölése mellett nyilatkozott. Az új helyzetben a Szabadelvű Párt is beszállt a küzdelembe. Kimondták, hogy szentesi illetőségű személyt kell a parlamentbe küldeni, aki jól ismeri a helyi viszonyokat. A választásuk végül pártjuk elnökére, a köztiszteletnek örvendő Kiss Zsigmondra, volt 48-as honvéd hadnagyra esett, aki november 10-én megtartotta programbeszédét.

A Függetlenségi Párt felkészülését nehezítette, hogy Ragályi nem fogadta el a jelölést. A pártvezetőség úgy határozott, hogy Törs Kálmán 35 éves ügyvédet, neves fővárosi hírlapírót kéri fel a jelölés elfogadására. Az idő rövidsége miatt nyomban küldöttség utazott Budapestre. Útjuk sikerrel járt. Törs Kálmán a jelölést elfogadta, és november 23-án Szentesre érkezett programbeszédének megtartására.

A pótválasztásra november 25-én került sor. A rendkívül rövid felkészülési idő ellenére a Függetlenségi Pártnak sikerült mozgósítania szavazóit. A viszonylag nyugodt légkörben lefolyt választáson Törs Kálmán fölényes győzelmet aratott: 654 szavazatával szemben Kiss Zsigmond csupán 211 szavazatot kapott. Az eredmény híven tükrözte az 1870-es évek végére Szentesen kialakult politikai erőviszonyokat.

Labádi Lajos