Választások a múltban (XVIII.)
Mátéffy polgármester kudarca
Az
1905. évi választási előkészületek megindulásakor a legizgalmasabb kérdés az
volt, hogy a kormánypárt állít-e jelöltet Szentesen, vagy sem. Azt szinte
mindenki biztosra vette, hogy Molnár Jenővel szemben más függetlenségi jelölt
nem fog fellépni. Ezt támasztotta alá a január 8-án megtartott népgyűlés, amelyen
Molnár Jenőt kiáltották ki a Függetlenségi Párt jelöltjének.
Január
15-én tartották meg választási gyűlésüket a helybeli újjászervezett szocialisták,
akik Éder János csongrádi lapszerkesztőt léptették fel jelöltjükül. A
tudósítások szerint Éder programbeszédében elítélően szólt a Függetlenségi
Pártról és a Tisza-kormányt mentegette, emiatt a gyűlés kudarcba fulladt.
A
kormánypárt nem hallatott magáról. Hírek terjengtek ugyan arról, hogy a
kormánypárti tisztviselők egy csoportja felkérte dr. Mátéffy Ferenc polgármestert
a jelöltség elfogadására, de ő a felkérést elhárította, a sajtótudósítók előtt
pedig kijelentette: ¨Nem igaz, hogy én a szentesi képviselőségre vágyódnék...
Családom és hivatalos állásom komolyságát nem áldozom fel ezért a jelöltségért.
Egyébként én, mint Szentes város polgármestere dr. Molnár Jenőt úgy ismerem,
aki Szentesért, Szentes jóvoltáért, Szentes fejlődéséért mindent megtett...
Dr. Molnár Jenővel szemben a harcot soha fel nem veszem.” Annál nagyobb volt a
meglepetés, amikor a fenti nyilatkozat megjelenésével egy időben falragaszok
hirdették városszerte, hogy Mátéffy Ferenc polgármester pártonkívüli programmal
fellépett képviselőjelöltnek Molnár Jenő eddigi képviselővel szemben. Az
történt, hogy még a nyilatkozattétel estéjén – január 18. – a tisztviselők
fáklyás menetet szerveztek a polgármester tiszteletére, és ismételten felkérték
a jelölés elfogadására. Mátéffy ezúttal is elutasító választ adott, viszont
hozzájárult ahhoz, hogy a neve alatt – pártonkívüli programmal – korteskedésbe
kezdjenek és politikai gyűléseket tartsanak.
Annak eldöntését, hogy megválasztása esetén a mandátumot elfogadja-e vagy sem,
fenntartotta magának. A felhatalmazás alapján tehát megindult a szervezkedés
Mátéffy érdekében. Ő maga mindvégig háttérben maradt, és látszólagos
passzivitással figyelte a fejleményeket. Felemás fellépése nem használt népszerűségének,
amint az az alábbi kortesnótából is kicseng:
Tisza
István megpróbálta,
Akad-e
Szentesen pártja;
Egy
gyász magyar vállalkozott,
Ki
magára szégyent hozott.
Osztrák
bérenc nem kell nekünk,
Molnár
Jenő a követünk;
Bukott
zászló ellen vagyunk,
Mátéffyra
nem szavazunk.
A
választásra január 26-án került sor. A sorsolás eredményeként a Molnár-párt
kezdte a szavazást, utána következett a Mátéffy-párt, végül az Éder-párt. A
Molnár-párt mindvégig fölényesen vezetett. A választási elnökök este 1/2 7-kor
kitűzték a zárórát. A leadott 1544 szavazatból a Molnár-párt 1015, a
Mátéffy-párt 518, az Éder-párt 11 szavazatot nyert el. Molnár Jenőt tehát 486
szavazattöbbséggel ismét Szentes képviselőjévé választották. A megye többi
kerületében szintén az ellenzék győzedelmeskedett. A Csongrád megyei választási
eredmények tehát hozzájárultak a parlamenti ellenzéki pártok kormánypárt fölött
aratott győzelméhez, illetve Tisza István kormányának megbuktatásához.