Vasutasnapi téravató

Állunk a téren. Sokan vagyunk. Középen Makra Zoltán gépészeti főnök köszönti a szép számban megjelent érdeklődőket, külön is a jelenlévő Nádai család tagjait. Nincs hangosítás. Mögötte a vasútállomás, ami szorosan kapcsolódik a térhez. És mögötte a gyönyörű szökőkút, ami most készült el. A volt utasellátó lebontott helyén.

A vasút egy külön világ.

Váltás. Halmai László önkormányzati képviselő áll a helyére, mai tiszte, hogy avatóbeszédet mondjon. Elöljáróban emlékeztet arra, hogy az önkormányzat – képviselői indítványra – tavaly novemberben határozott a vasútállomás előtti tér elnevezéséről, ami most megvalósulhatott. Mert ma lett méltóvá arra, hogy a nagyszerű embernek, Nádai Gézának a nevét viselhesse. Mint mondja, büszke azokra a vasutasokra, akik a teret elkészítették, arra a vasutasra, akiről elnevezhetjük, és az már ráadás, hogy mindez a vasutasnapon történhet.

A szónok azt követően kitér Nádai Géza élettörténetére. 1890-ben született Kisteleken. Édesapja német származású, hazánkba bevándorolt vasútépítő mérnök volt. Mint mondja, az indíttatás meghatározta Nádai Géza életét is. Vasutas pályára adta a fejét, betöltötte azokat a forgalmi pozíciókat, amiket be kellett töltenie. Forgalmi szolgálattevőként került Szentesre a századfordulót követően, még az első világháború előtt. Itt nősült meg, itt születtek a gyerekei.

Először Tótkolósra nevezték ki állomásfőnöknek, 1932-ben tért vissza Szentesre. Állomásfőnökként. A vasúti szolgálat mellett, sportszeretetétől indíttatva rögtön átigazoltatta a tótkomlósi csapatot Szentesre. Az indulás évében bajnokságot is nyertek. Így állt a focihoz, ami akkor nem olyan volt, mint most, hiszen 1932-ben és ’38-ban is világbajnoki döntőt játszott a magyar válogatott.

Nemcsak csak a futball, hanem minden testmozgás megmozgatta a fantáziáját, tettrekészséget, alkotási vágyat ébresztett benne. Nagyon komoly munkát végzett annak érdekében, hogy a városban verseny sportuszoda létesüljön. Hogy azután a vízisportokkal, benne a pólóval ismerkedhessenek a városlakók. Nádai Géza minden lehetőséget kihasznált arra, hogy a lakosságnak sportolási lehetőséget teremtsen.

Emellett a munkáját is nagyon komolyan, szigorúan, felelősségtudattal végezte. Ha kellett, az egész családja dolgozott azon, hogy a 61-es gyorsteher ne menjen késve el az állomásról – tudjuk meg Halmai Lászlótól, aki beszédében kitér arra, hogy a vasúti szállítások növekedése is mutatja az akkori állomásfőnök munkájának eredményességét.

Míg a 20-as években, a gazdasági világválságot megelőzően Szentesről évente 10 vagon zöldséget adtak föl vasúton a bolgárkertészek, addig a 30-as évek végére több mint 200-at.
A vasút, mint fejlődő közlekedési iparág, nagyon sokat segített Szentesnek.

Nádai Géza a háború utáni helyreállításokban még részt vett, aztán 1947. Június 29-én nyugdíjba vonult. Azt követően telket vett Nagyhegyen, és a Tiszán horgászott. 1977-ben halt meg.

– Mi az üzenete Nádai Géza életművének a szentesi emberek számára? – kérdezte fennhangon a szónok. Majd így válaszolt: – Elsősorban az, hogy közösségeket kell építeni. Csapatot kell építeni. Ha kellett, a fiát küldte munkába, hogy a szolgálatban lévő sportoló csapata rendelkezésére állhasson. Meg kell szólítani a másik embert, mert különben, ha nem merjük, akkor nem lesz közösség, nem lesz csapat. Nem szabad félnünk. A félelem annak a segítségnek az elvetése, amely csapatot kovácsolhat. És ha már van csapat, akkor alkotni kell, célokat kell kitűzni és meg kell valósítani azokat. Olyan célokat, ami a közösségnek örömet okoz, ami a közösség hasznára válik.

– Ezt az üzenetet hallotta meg véleményem szerint Makra Zoltán, amikor tavaly megkeresett, hogy ezt a teret szeretné szépíteni, csinosítani, méltóvá, igényessé tenni a városhoz. Azt mondta, Nádai Gézáról javasolja elnevezni. Mert életműve, városszeretete, alkotókészsége predestinálja erre. Ezt hallották meg azok a kollégái is, akik hosszú napokon jártak ide és szépítették a teret. Nagyon sok munka volt abban, hogy itt járda legyen, hogy ilyen szép legyen. Gyönyörű szökőkúttal, szoborral. Egy hangulatos tér Nádai Géza nevével – monja Halmai László, majd így folytatja beszédét:

– A legfontosabb üzenete talán, hogy ha alkotunk, akkor azt csak egy módon szabad, igényesen, máskülönben nem érdemes. Nem szabad szürke tereket építeni, nem szabad olyan utat építeni, ami öt évet nem bír ki. Nem szabad olyan fércmunkát csinálni, ami nem állja ki az idők próbáját. Csak igényesen! Ez az üzenete Nádai Géza életművének.

Így beszél az önkormányzati képviselő, majd azt követően Farkas Sándor országgyűlési képviselő, Szirbik Imre polgármester és Szabó Gyula MÁV igazgató egy-egy nemzetiszínű szalag megkötésével ünnepélyesen felavatja a teret.

Makra Zoltán, a MÁV Rt, Jendrassik György Gépészeti Főnökség vezetője – immár az újságírói kérésre – így emlékezik Nádai Gézára.

– Nagyszerű vasutas előd volt, mint gépészeti és mint állomásfőnök mindig azt példázta, hallottam, a vasutasegység, legyen egy csapat. Egy olyan vasutas közösség, amely előre viszi a vasút dolgát, a nemzetgazdaság, ugyanakkor a város dolgát a sportban a közösségi életben. Ez az ő útmutatása. Nagyszerű kisugárzása volt Szentes sportéletére is. Ezért gondoltuk azt, legyen egy kis tér az állomással szemben elnevezve róla. Ezt ő megérdemelte. A tstület elfogadta a kérést, a lakosság támogatta. Sok adományozó. Szeretném kiemelni Máté István és kedves feleségét, munkáját, aki a kis medencét feldíszitették ezzel a gyönyörű, végtelen kecses és bájos görög nőalakkal. S hogy a humornak is legyen helye, Géza bácsi mindig szerette a csinos, kedves, aranyos nőket. Így maradjon emlékezetünkben.

– Egy díszkutat kértek. Ez született – mondja Máté István szobrászművész. Valóban szép munkát végzett. Szűkszavú ember. A hallgatására Szirbik Imre polgármester Meg is jegyzi nyomban:

– Helyette az alkotás beszéljen.

– Az 52. vasutasnap alkalmából nagy örömünkre szolgál, hogy teret avathattunk Nádai Géza nevével – veszi át a szót Mondi Miklós állomásfőnök. – Az ünnepre több mindennel kirukkoltunk Szentesen. Az állomás épületében ez időre elkészült az utascsarnok, felújításra került a kultúrházunk, s a mögötte lévő volt kisvasúti fűtőház emlékműve. Minden vasutasnak örömére szolgál a tér is.

Hogyan ünnepeltek, ünnepelnek ezen a napon? A kérdésre az állomásfőnök így válaszol:

– Ma reggel 8-tól délután 2 óráig sportnap volt a vasutas sportpályán. Labdarúgás, asztalitenisz, sakk, ulti szerepelt a programban. Mellettük még a tekepályán rendeztünk versenyt. A délutáni pihenő után a téravató gyűltek össze az emberek, majd este 7 órától bálban szórakozhatnak, reggelig.

Lovas József.