Választások a múltban (XIX.)

Szakadás a függetlenségi táborban

1909 végétől az országos Függetlenségi Párton belüli ellentétek kiéleződése meggyorsult, amely a párt kettészakadásához vezetett. A többségi anyapárt elnökévé Justh Gyulát, a pártból kilépett kisebbségi csoport – amely felvette a Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Párt nevet – vezetőjévé pedig Kossuth Ferencet választották. Ezalatt a Nemzeti Társaskörben már folyt a régi szabadelvűek sorainak rendezése, önálló pártba szervezése, kormányra kerülésük előkészítése. 1910. január közepén a társaskör egyik vezetője, Khuen-Héderváry Károly kapott megbízatást kormányalakításra. Ezt követően napirendre került a magát nyíltan 67-esnek valló párt megalakítására. Az új politikai alakulat Nemzeti Munkapárt néven kezdte meg működését 1910. február 19-én.

A szentesi 48-as körök élénk figyelemmel szemlélték a fővárosi pártközpontban kialakult ellentéteket, de jó ideig tartózkodtak az állásfoglalástól. 1910 januárjában mind a két 48-as kör megtartotta rendes évi tisztújító közgyűlését. Az I. 48-as Népkör elnökévé a mérsékelt politika híveként ismert Burián Lajost választották meg. A II. 48-as Népkör elnöke Tasnády Antal maradt. A körök élére tehát olyan személyek kerültek, akik köztudottan Kossuth Ferenc irányvonalát vallották magukénak. A radikálisabb irányzat vezetőjének számító Sima László a II. 48-as körben megőrizte főjegyzői tisztségét, valamint az I. 48-as körben betöltött választmányi tagságát.

Röviddel a tisztújítások után felszínre törtek a pártkörökön belül lappangó ellentétek. Az ellenségeskedés elindítója az Alföldi Ellenzék című helyi lap 1910. január 23-i számának vezércikke volt, amely gunyoros modorban értékelte dr. Molnár Jenő elmúlt 10 éves képviselői működését, kijelentve, hogy Molnár nem tett semmi említésre méltót. A meglepő támadásra a Sima László szerkesztésében megjelenő Szentesi Lap válaszolt, méltatlannak ítélve a laptárs állításait. Az Alföldi Ellenzékben ettől kezdve állandósultak a Molnár Jenő elleni kirohanások. Ezzel egyidejűleg a lap immár nyíltan a Függetlenségi Kossuth Párt helyi orgánumává vált. A Szentesi Lap kezdetben higgadtan cáfolta a város képviselőjét mocskoló írásokat, nem mulasztva el kemény bírálatot mondani a Kossuth-párt áruló magatartásáról. A választások közeledtével a két ellenzéki újság viszonya teljesen elmérgesedett, közleményeiben a személyeskedő, az egymást becsmérlő útszéli hang vált uralkodóvá.

Az esedékes országgyűlési választások előkészületei március elejétől öltöttek komolyabb formát. A helyi 48-as pártra pezsdítően hatott, hogy Justh Gyula március 14-én Szentesre érkezett, és Molnár Jenő beszámoló gyűlésén a szentesiek bizalmába ajánlotta az eddigi képviselőt. A résztvevők Sima László népgyűlési elnök előterjesztésére határozatilag kimondták, hogy a Justh Gyula vezette Függetlenségi és 48-as Párt politikáját támogatják, Molnár Jenő beszámolóját elfogadják, további bizalmat szavazva neki. Ezek alapján Justh Gyula Molnár Jenőt a párt hivatalos jelöltjének nyilvánította.

A népgyűlési állásfoglalás ellenére március 28-án együttes ülést tartott az I. és II. 48-as kör választmánya, azzal a céllal, hogy közösen döntsenek a képviselőjelölt személyét illetően. A 80 választmányi tagból 71 volt jelen. A jelölés megkezdése előtt kimondták, hogy képviselőnek csak olyan személyt jelölnek, aki kötelezi magát arra, hogy megválasztása esetén sem a Justh-, sem a Kossuth-párthoz nem fog csatlakozni. Kimondták továbbá, hogy a jelölés titkos lesz, s a legtöbb szavazatot nyert személyt ismerik el a helyi függetlenségi párt hivatalos jelöltjének.

Öt jelölt neve merült fel: dr. Molnár Jenő, dr. Négyesy László, Kalpagos Szabó Imre, Rónay Ákos és dr. Kovács Dénes. Ebben a sorrendben történt a szavazás is. (Megemlítendő, hogy Kalpagost eleve ejtették, mivel a legutóbbi megyegyűlésen bizalmat szavazott a Khuen-Héderváry-kormánynak.) Molnár 51 nem és 19 igen, Négyesy 60 nem és 11 igen, Rónay 68 nem és 3 igen, Kovács 38 nem és 33 igen szavazatot kapott. Vagyis egyik jelölt sem nyert abszolút bizalmat, hiszen mindegyik több „nem” szavazatot kapott, mint „igen”-t. Nagy meglepetésre Burián Lajos körelnök ezt figyelmen kívül hagyta, s az újabb szavazás elrendelése helyett Kovács Dénest jelentette ki a párt hivatalos jelöltjének, azzal érvelve, hogy ő kapta a legkevesebb „nem”, és a legtöbb „igen” szavazatot. A jelenlévők többsége tiltakozásának adott hangot, Sima László pedig óvást jelentett be az elnök eljárása ellen. Ennek ellenére a jelölés eredménye változatlan maradt.

A délután folyamán az I. 48-as Népkör helyiségében összegyűlt körtagok felháborodással vették tudomásul a szokatlan jelölésről szóló beszámolót. Elhatározták, hogy írásos óvást nyújtanak be az elnökhöz, kérve abban a rendkívüli közgyűlés mielőbbi összehívását. A Szentesi Lap „Mikor a kisebbség dönt” címmel számolt be az eseményekről. A maga nemében páratlannak minősítette a jelölésről szóló határozat megszületését, tényként szögezve le, hogy jelölés tulajdonképpen nem történt, hisz az együttes ülés többsége minden jelöltet leszavazott.

A tudósítás végén a lap bejelentette, hogy Molnár Jenő régi hívei figyelmen kívül hagyják azt az „oktrojált határozatot”, amely szerint Kovács Dénes a szentesi 48-as párt hivatalos jelöltje. Híven kitartanak Molnár Jenő mellett, mert tudják, ha nem ő lesz a követ, akkor kormánypárti követ lesz Szentesen. A Szentesi Lap állásfoglalása és az annak nyomán fellángolt ellenségeskedés véglegessé tette a helyi párt régen érlelődő szakadását. Biztossá  vált, hogy a közelgő választásokon Szentesen sem sikerül elkerülni a függetlenségi és 48-as pártok testvérharcát.

Labádi Lajos