Egyszerű
zsellér családban született Szentesen 1822. augusztus 9-én. Az 1840-es évek elejétől
a szintén szentesi származású ifj. Kiss Bálint festőművész (jeles református
lelkészünk fia), a Nemzeti Múzeum képtárának őre mellett teljesített szolgálatot,
ellesve tőle a festészet fogásait. Első próbálkozásainak sikerét jelzi, hogy a
Pesti Műegylet 1846. évi tárlatán két csendéletét kiállították.
Kibontakozó
művészi pályáját a szabadságharc akasztotta meg, amelyet tüzér őrmesterként
küzdött végig Damjanich seregében. A világosi fegyverletétel után visszakerült
Pestre. 1852-ben belekeveredett a Noszlopy Gáspár-féle összeesküvésbe, amelynek
az volt a célja, hogy az első magyarországi körútjára induló császárt elfogják,
és az 1848-as alkotmány helyreállítására kényszerítsék. A szerencsétlen
kimenetelű vállalkozás lelepleződése után várfogságra ítélték, ahonnan 1854
tavaszán amnesztiával szabadult. Az ezt követő éveit homály fedi, hol Pesten,
hol Bécsben bukkant fel.
Az 1860-as években szülővárosában telepedett le. Hányattatásai idején kitanulta a fotografálás mesterségét; Szentesen már mint fényképész és festő igyekezett megkeresni kenyerét. Emellett az ún. vasárnapi iskola tanára. 1872-ben az iskolát iparos- és kereskedő tanonciskolává szervezték át, amelynek igazgatójává Zoó Jánost nevezték ki. Az igazgatói teendők mellett 20 éven át ő tanította a rajzot és szépírást a polgári leányiskolában és a gimnáziumban. Nem hagyott fel a festészettel sem. Mestere nyomdokain haladva elsősorban történelmi témájú festményeket készített. Ezek közül legismertebbek a Kufsteini várban és a Hygia című. Említést érdemel, hogy az egyház felkérésére 1881-ben megfestette Kiss Bálint református esperes portréját, amely a lelkészi hivatalban ma is megtalálható. Szentesen hunyt el 1897. december 22-én. Sírja a református középtemetőben található.