Mihály Béla a Lajtha László Zeneiskola élén
Zeneigazgató fúvósokkal
A képviselő-testület legutóbbi ülésén személyi
kérdésekben is döntött. Így Mihály Béla eddigi igazgatóhelyettest – eredményes
pályázata alapján – augusztus 16-ával öt évre megbízta a Lajtha László
Zeneiskola vezetésével. A váltás Nagy János címzetes igazgató nyugdíjba
vonulásával vált esedékessé.
A mindszenti származású friss diplomás fiatalembert
1975-ben Berényi Imre igazgató marasztalta, majd nevezte ki az akkori Állami
Zeneiskola klarinéttanárának. Az oktatási intézmény egykori tanítványa
(67-68-ban itt tanult a városban) a főiskola utolsó évében félállásban már
Szentesen tanított. Iskolái: zenei szakközépiskola (Szeged), Zeneművészeti
Főiskola (Budapest).
– Azóta is ugyanezen a munkahelyen dolgozom – mondja
mosolyogva. Majd hozzáteszi: fő hangszere a klarinét. – Korábban egy klarinéttanárnak
a többi fafúvós hangszert, például a fuvolát, az oboát is ismernie, tanítania
kellett.
– Hogyan került a fúvószenekar élére?
– Az úgynevezett egyesített
zenekarban már én is közreműködtem. Mellettük az utánpótlás biztosítására a
zeneiskolában úgynevezett úttörőzenekar működött. Bár velük az volt a gond,
hogy amikor elvégzték a középiskolát, utána más városokba kerültek. Én 1990-ben
vettem át a Szentes Városi Fúvószenekart. Több versenyen, fesztiválon vettünk
részt, a hazai erős minősítési rendszerben többször minősültünk, mindig szép
eredménnyel végeztünk. Fesztivál díjas zenekar vagyunk, tavaly Lengyelországból
egy nagydíjat is elhoztunk.
– A zene szeretetét honnan
hozta magával?
– Édesapámnak
kántortanítóként zenét kellett tanulnia. Billentyűs hangszereken játszott,
hathatós ráhatására kezdtünk el az öcsémmel hangszeren tanulni.
– Örökmozgó, tevékeny
embernek ismerik a városban. Miként határozta el, hogy megpályázza az igazgatói
állást?
– Az igazság az, hogy ’92
óta igazgatóhelyettesként dolgozom, így akaratlanul is beleláttam a munkába.
Nagy János demokratikusan vezette az iskolát, vele minden fontosabb dolgot
megbeszéltünk. Mindig kikérte a véleményemet. Ennyi idő alatt csak látja az
ember, hogyan működik egy intézmény. Amellett én is tudom, vezetőnek lenni nem
csupán zenei feladat.
– Mennyiben változik a
jövőben az iskolai vezetés stratégiája?
– Természetesen nekem is
vannak elképzeléseim, de a fő irányvonalakon nem akarok változtatni. Úgy
gondolom, mint eddig, az iskolának két fontos feladata van, egyik az, hogy a
gyerekeket megtanítsuk különféle hangszereken játszani, hogy
zeneértő-zeneszerető emberekké váljanak. Az igazán tehetséges gyerekeket
pályára tudjuk irányítani. Legalább ilyen fontos feladatnak érzem azt, hogy az
iskola a város zenei életében, közművelődésében részt vegyen. Hangversenyek,
más zenei rendezvények résztvevője, mozgatója legyen. A zeneiskola ezt a
feladatát eddig is teljesítette.
– A tanítványaival
igazgatóként is foglalkozik majd?
– Tanítok. Nyolc-tizenkettő
tanítványom az elkövetkező iskolaévben is lesz. Marad a fúvószenekar vezetése
is. Az iskolában indítunk egy úgynevezett utánpótlás zenekart, mert rájöttünk,
hogy szükséges.
– Hamarosan kezdődik az
iskola. A tanévkezdéssel kapcsolatban milyen gondok foglalkoztatják az
intézmény vezetését?
– Az iskolák általában
létszámhiánnyal küszködnek, mivel évről évre kevesebb a beiratkozó gyerek. Ránk
ez nem jellemző. Nálunk bizonyos emelkedés mutatkozik a tanulók létszámában.
– Ami a kiemelkedően jó
helyi zenei életnek köszönhető – vetem közbe. Mire az igazgató úr azonnal
rákontráz:
– Így van. – Ám ebből
adódnak a gondjaink is. A tanterem kevés. Nehezen tudjuk úgy osztani a napokat
és az órákat, hogy elférjünk az iskolában. A Koszta József Általános Iskolába
már évek óta kijárunk tanítani, de más iskolákban is tartunk úgynevezett
előképzőket, így például a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolában és a
Klauzálban. A táncfoglalkozásokkal is így vagyunk, iskolákban, óvodákban
működik csoportunk.