Kossuth Lajos és Szentes (I.)

200 éves évforduló

Idén ünnepeljük Kossuth Lajos születésének 200 éves évfordulóját, aki a Zemplén vármegyei Monokon látta meg a napvilágot 1802. szeptember 19-én. A nagy államférfi reformkori tevékenysége, valamint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején betöltött kiemelkedô szerepe általánosan ismert. Az már kevésbé, hogy milyen szálakkal kötôdött városunkhoz; mivel magyarázható a szinte máig élô Kossuth-kultusz. Az évforduló alkalmából idézzük fel ezeket a kapcsolódási pontokat, csokorba gyûjtve a Szentesen fellelhetô Kossuth-emlékeket.

A tankönyvekbôl tudhatjuk, hogy Jellasics horvát bán, császári altábornagy 1848 szeptemberében 35 ezer fônyi hadsereggel átkelt a Dráván, azzal a nem titkolt céllal, hogy a magyar forradalmat fegyveres erôvel leverje. A képviselôház az önvédelmi harc mellett döntött, elrendelve az újoncozás megindítását, s az általános népfölkelés megszervezését. Batthyány miniszterelnök kinevezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Cegléd, Szolnok, Nagykôrös, Kecskemét és Csongrád után október 1-jén – Jókai Mór, Egressy Gábor és mások kíséretében – Szentesre érkezett. A tiszai Böldi révnél a szentesi gyalogos és lovas nemzetôrök várták a vendégeket; “hazánk nagy Polgárját” Boros Sámuel városi fôbíró üdvözölte. A további eseményekrôl a korabeli tanácsi jegyzôkönyv így számolt be: “A mindenfelôl hallatszott éljen felkiáltások között Kossuth Lajos országos teljhatalmú biztos megköszönvén a szíves elfogadást, – számos lovas ôrsereg elôkíséretében az utcákon hullámzó néptömeg közt városunk piacára (ma Kossuth tér) beérkezett, – hol is a mindenfelôl öszvetódult és tág piacunkon meg nem fért néptömeg között az esten felállított szószékre Kossuth Lajos országos biztos úr a szûnni nem akaró éljenzés közt fellépvén, minden lelkes honpolgárt megható lelkes beszédjei által városi közönségünket az általános népfelkelésre felhívta, – mely felhívásra városunk lelkes lakosai felhevülve általános és lelkes felkiáltások közt hazáért élni halni nyilvánítván magát, a felkelésre készségét többszöri felkiáltások közt ismételte…”.

Az éjszakát Boros Sámuel fôbíró házában töltötte (Hajdú Lajos u. 1.). Itt kapta az elsô hírt a pákozdi csatáról, de az ütközet kimenetelérôl még nem szerzett tudomást. A képviselôház elnökének Szentesrôl írt levelében a következôképp summázta Csongrád megyei benyomásait: “…Az általános népfelkelés eszközlését Csongrád megyében folytatván, itt is, e törzsgyökeres magyar népfajnál oly általános lelkesedésre s határozott készségre találtam, hogy bizton mondhatom a képviselôháznak, miként ha seregeink, melyek az ellenség elôtt állnak, amint remélem, gyôznek, pártütô elleneink közül a népfelkelés segítségével egy sem látandja többé a Száva vizét… A képviselôház itt, a Tisza-partnak ôsmagyar népében kétségtelenül feltalálandja azon törhetetlen magkövet, mely közül összegyûlt a szükséges erô hazánk szabadságát dönthetetlenül megvédeni.”

Másnap az elöljáróság a városházán várta Kossuthot, aki elmondta, hogy: “Életének legkedvesebb pillanata volt a tegnapi estvéli elfogadása, miszerint látta azt, hogy Szentes városa lelkes lakosai a Haza megmentésére készek.” Ezt követôen kinevezte a szentesi népfölkelôk ôrnagyává Müller Lajost, a fölkelés polgári biztosává pedig Boros Sámuelt. Néhány nappal késôbb 554 szentesi népfölkelô indult útra. Utóbb – értesülve a pákozdi csata kedvezô kimenetelérôl – Kossuth a népfölkelést feloszlatta. A szentesiekben maradandó nyomot hagyott Kossuth Lajos elsô látogatása. A késôbbi mozgósítások, felhívások, “üzenetek” során mindannyiszor késznek mutatkoztak táborba szállni, s nemzetôrként, népfölkelôként, honvédként védeni a hazát.

Labádi Lajos