Kossuth Lajos és Szentes (II.)

A cári csapatok közeledtének hírére, 1849 júliusában Szentesen is megkezdôdött a népfölkelés szervezése, amelynek során 5548 hadra fogható 16–60 éves férfit írtak össze, de a bevetésükre már nem került sor. A kormány tagjai egymás után utaztak keresztül Szentesen, útban Szeged felé. Július 10-én Kossuth Lajos is a városba érkezett Vukovics Sebô igazságügy-miniszter társaságában. Vukovics visszaemlékezése szerint frissítô fürdôt vettek a Kurcában, s folytatták útjukat Vásárhelyre. Kossuth Szegedrôl jövet július 25-én ismét átutazott Szentesen, majd 27-én a városban éjszakázott. Itt írta meg azt a levelet Csongrádra, amelyben megparancsolta a kisebb ellenséges alakulatok megsemmisítését. A szomorú végkifejlet ismert: a magyar honvédsereg augusztus 9-én Temesvár mellett döntô vereséget szenvedett, majd 13-án Világosnál letette a fegyvert. Néhány nappal késôbb Kossuth és több vezetôtársa Orsovánál elhagyta Magyarországot.

A szabadságharc leverését követô hónapokban a nép hangulatára Szentesen is az általános elkeseredettség, csalódottság volt a jellemzô. Sokáig nem hitték, hogy a szabadságharc végleg elbukott. Idôrôl idôre hírek kaptak lábra Kossuth Lajos hazatérésérôl, , a szabadságharc újrakezdésérôl. A Kossuth-várás megnyilvánulásának tekinthetô, hogy a szigorú hatósági rendelkezések ellenére sokan nem szolgáltatták be a Kossuth-féle bankjegyeket, átmenetinek tartva Kossuth távozását.

Az 1867-ben megkötött osztrák–magyar kiegyezés új reményeket ébresztett Kossuth Lajos hazatérését illetôen. A szentesiek – számos más településhez hasonlóan – ezt úgy juttatták kifejezésre, hogy az 1869. évi országgyûlési választáson közfelkiáltással Kossuth Lajost választották meg a város országgyûlési képviselôjévé. Az emigrációban élô kormányzó terjedelmes levélben mondott köszönetet a bizalomért és ragaszkodásért, de az ismert okokra hivatkozva nem fogadta el a szentesi mandátumot. Az elkövetkezô évtizedekben a szentesiek azáltal bizonyították Kossuthoz való hûségüket, hogy 1910-ig kizárólag függetlenségi 48-as politikusokat választottak meg országgyûlési képviselôvé.

A város 48-as érzelmû polgárai 1870-ben Kossuth Lajost az újonnan alakult Szentesi 48-as Népkör tiszteletbeli elnökévé választották, majd 1875-ben ismét kísérletet tettek hazahívására. Tömör levelük így szólt: “Forrón szeretett édes Magyar hazánk a jelenben reá nehezedett közösügyes rendszer nehéz nyomása alatt elviselhetetlen önkényként reá kényszerített terhek miatt, már-már az ösvény szélére szoríttatván; ezen bajok elhárítását egyedül Ön személyének közremunkálása által reméljük elháríthatónak, ez teljes meggyôzôdésünk. Ezért kérve kérjük Önt, hogy mielôbb jöjjön haza, Hazánk legnagyobb fia, bajaink orvoslására.” (Az 1875. március 14-én kelt levelet 2065 szentesi polgár írta alá.)

Az elkövetkezô években, évtizedekben a Kossuth személye iránti ragaszkodás számos formában megnyilvánult. 1887-ben egyhangú lelkesedéssel Szentes díszpolgárává választották, tiltakozásul az ún. honossági törvény ellen, amelyre hivatkozva meg akarták fosztani Kossuth Lajost a magyar állampolgárságától. 1892 szeptemberében – 90. születésnapja alkalmából – a városi képviselô-testület határozatot hozott életnagyságú képének megfestésére a közgyûlési terem számára; kimondta továbbá, hogy a város fôterét, valamint a vasúthoz vezetô fôutcát Kossuth Lajosról nevezi el. Ugyanebbôl az alkalomból 1000 forintos tôkével Kossuth-alapítvány létesült a helybeli gimnazisták javára. A nemes alapítvány azóta régen az enyészeté lett, de a fôtér és fôutca máig is Kossuth nevét viseli, életnagyságú portréja pedig – amely Vastagh György alkotása – a közgyûlési termet díszíti.