A motorgarázs felújított büszkeségei

Hargita, Árpád és a többiek

Különleges vasúti jármûbemutatóra hívták a szentesieket a minap. Szeptember 14-én együtt láthatta a közönség a legendás Árpád nevezetû sínbuszt, a Hargita kormányvonat 46. számú motorkocsiját, valamint a 377. számú gôzmozdonyt. A nevezett jármûveket a MÁV Rt. Jendrassik György Gépészeti Fônökségen újították fel.

Az 1928-ban alapított motorgarázs vezetôje, Makra Zoltán “kormányozta” az Árpád sínbuszt a vasútállomáson az érdeklôdô közönség elé. Felnôttek, gyerekek várták a találkozást a régmúlt masináival. Fel is szállhattak rájuk. A kívül-belül széppé varázsolt motorvonatok láttán csakugyan elcsodálkozott mindenki. Amire a hozzáfûzött és kimerítô magyarázat – szintén Makra Zoltántól – csak rátett egy lapáttal. Az érdeklôdô kérdésekre meg is jegyezte nyomban: “A nosztalgiához a kötôdés a gyökereink miatt fontos, mert tudjuk, hogy múlt nélkül jövô sincs. A régi vasutasoktól csak tanulhatunk: szervezést, fegyelmet, tudást.

– Hogyan kezdôdött? – kérdezem.

– Már a 80-as évek elején elhatároztuk, hogy a régi vasúti kocsikat megôrizzük a jövônek – válaszolja. – Valkai Csaba vezetésével, aki a régi vasúti mûszaki emlékek szerelmese, hozzá is fogtunk a múlt felelevenítéséhez. Elkezdték bütykölgetni az egyik régi pályakocsit, egy anyagbeszerzésre használt kis motorkocsit, rendbe tettük úgy, hogy a hatósági engedélye is megvan. Amikor elkészült, láttuk, hogy gyönyörû, minden alkatrésze csillogó réz. Szemet gyönyörködtetô a borítása, öntvényeivel. Még a képek is korabeliek bennük.

– Használják is a kocsikat?

– A Vasúttörténeti Emlékparkban különféle nosztalgiajáratokhoz. Helyi túramenetekhez használják, külföldiek is igénybe veszik. Nosztalgiával figyelik a korabeli mozdony belsô berendezését, hallják a zakatolását. Még a fapados ülések is kényelmesek.

– Sok munka van velük?

– Aki régi mûszaki emlékeket restaurál, az a szerelmesévé válik. Kutatni kell ahhoz, hogy korhû legyen, hogy az eredeti alkatrész meglegyen. Így jutottunk el a mi 377-es gôzösünkig, amely itt a város vasútállomásán tolatott korábban, elôször csak kézifék volt rajta. A Kacsa becenevû mozdony aranyos kis masina. Rendbe tettük, most az emlékparkunkban, a kishûtôháznál látható.

– Azután megkapták a kormányvonatot is.

– Ami a legnagyobb kihívást jelenti a számunkra: a Hargita nevezetû motorvonat rendbetétele. 1944-ben kezdték a gyártását, de nem sokat készítettek belôle. Erdélybe való közlekedés lett volna a feladata, Hargitára. Elég nagyteljesítményû dieselmotorokkal, 120 kilométert tett meg óránként. Egy nagyszerû tolatómozdony elôfutára is volt. Elég rossz állapotban találtunk rá, rozsdamarta a kinti tárolástól. A fosztogatók is dolgoztak rajta. Most már elmondhatjuk, hogy a háromból egy kocsi kész, s ez már gurulóképes. Eredeti sötétzöld színûre lett festve. Az erdélyi út nem jött össze, így hazai vonalakon járt. Csehszlovákiának is adtak el belôle. Amit mi most fölújítunk, ezt a Hargitát a kormány vezetôi használták, tudomásom szerint maga Rákosi Mátyás is utazott rajta, sôt az új elkészítéséig Kádár János is használta. Derekegyházára jövet itt állt meg Szentesen. Tárgyalóteremmel rendelkezett, benne nagyobb fotel a vezérnek, mennyezetvilágítása (31-néhány izzó) egy kisebb futballstadion esti világításához elegendô fényt bocsátott ki. Késôbb a Vasúti Tudományos Kutató Intézet használta egy darabig.

– Ezt is a Vasúttörténeti Emlékpark megbízásából végzik?

– Igen. Elsôsorban saját kutatásainkra támaszkodva, dokumentációk alapján. Korhûen, bár teljes eredeti állapotába visszaállítani lehetetlen, de mindent megpróbálunk. Egy kocsi már kész, a többit a következô években készítjük el.

– A harmadik bemutatott motorkocsi az Árpád.

– A valamikori sínbusz dieselmotorját tettük rendbe. Az egy hathengeres állómotor, gyönyörû öntvényei vannak. A szemnek is szép, elég nagytömegû. Óriási kihívás volt egy régi motort, és a fôdarabjait újjávarázsolni! Számtalan szakembert megmozgattunk. A mostani vasúti mérnökök, szakmunkások között is vannak, akik élnek halnak a vasúti technikáért.