Kossuth Lajos és Szentes (III.)

Kossuth 1894. március 20-án bekövetkezett halálának híre mély részvétet keltett. Turini ravatalánál Sima Ferenc országgyûlési képviselô helyezte el Szentes város koszorúját, a parlament megbízásából közremûködött Kossuth hamvainak hazaszállításában és az országos gyászünnepély megszervezésében. A városi közgyûlés részvéttáviratot küldött Kossuth fiainak, s intézkedett a kegyelet lerovásának méltó módjáról. A hatóságok részére 6 hónapos gyászt rendelt el, kimondva, hogy ezen idô alatt a város fekete pecséttel zárja hivatalos leveleit. Elhatározta, hogy addig is, amíg a város Kossuth Lajosnak szobrot emelhet, egy díszes emlékkôvel jelöli meg a fôtérnek azt a helyét, ahol 1848-ban Kossuth a beszédét tartotta. Kimondta továbbá, hogy az elkövetkezôkben minden év március 20. napján gyászlobogót tûzet a város középületeire, s elrendeli, hogy ezen a napon a város iskoláiban a tanítás szüneteljen. Kossuth Ferenc levélben mondott köszönetet a város együttérzéséért és gyászáért, ígérve, hogy hamarosan személyesen is lerója háláját. Országos körútja során valóban ellátogatott Szentesre (1894. november 14-én); néhány évvel késôbb pedig hálája jeléül apja személyes használati tárgyaival ajándékozta meg a helyi múzeumot. (Ezek a Kossuth-relikviák máig is a Koszta József Múzeum ôrizetében találhatók.)

A szoborállítás eszméje nem merült feledésbe. A gyûjtés nyomban megkezdôdött, de a befolyt összeg egyelôre csak egy szerény méretû és kivitelû mellszobor beszerzését tette lehetôvé. Ennek leleplezésére 1898. március 15-én – a forradalom és szabadságharc 50 éves évfordulóján – került sor. A szobor talapzatán Kossuth Lajos neve alatt ez állt: “Eljöttem, hogy megkérdezzem a Magyar Nemzettôl, meg akar-e hát halni rabszolga módra gyalázatosan, vagy élni akar szabadon és dicsôségben. E helyen mondta Szentes népének 1848. szeptember 26-án.” (A helyes dátum október 1. A mellszobor jelenleg a városházán található.)

A Kossuth-kultusz továbbélését bizonyítja, hogy születésének 100 éves évfordulójáról – 1902. szeptember 19-én – fényes külsôségek között emlékeztek meg; néhány hónappal késôbb pedig kimondták (1903. április 20.), hogy az ideiglenesnek szánt mellszobrot egy méltóbb emlékmûvel cserélik fel a város fôterén. A megvalósítás ugyan évtizedekig váratott magára, de végül 1934. október 21-én sor kerülhetett a mûvészibb kivitelû, egészalakos Kossuth-szobor leleplezésére (Tóth István szobrászmûvész alkotása).

A szentesi levéltár és múzeum 1992-ben elsô ízben mutatta be városi szintû kiállítás keretében az ôrizetében lévô Kossuth-emlékeket, felidézve Szentes és a nagy államférfi kapcsolatát. A Díszpolgárunk, Kossuth Lajos címû kiállítás látogatottsága bizonyította, hogy a kései utódok számára is sokat jelent a Kossuth név. Most – születésének 200. évfordulóján – a levéltár ismét egy kiállítással, Szentes városa pedig a róla elnevezett fôtér teljes felújításával tiszteleg halhatatlan emléke, s az általa megszemélyesített dicsôséges korszak elôtt.