Közéleti küzdelmek a múltban (II.)

Amikor 61 több mint 121

Az új polgármester megválasztására összehívott 1891. szeptember 30-i városi közgyűlés pattanásig feszült légkörben vette kezdetét. A napirend előtt Fekete Márton képviselő, ármentesítő társulati igazgató, a helybeli Szabadelvű Párt egyik legtekintélyesebb tagja kérdést intézett az elnöki tisztet betöltő Stammer Sándor alispánhoz: – Minő okok indították arra, hogy Szentes város képviselő-testülete csendőrség kirendelése mellett, szuronyok között tarthassa meg a polgármestert választó közgyűlését? Kérdésével összefüggésben kijelentette, hogy helytelennek és a képviselő-testületre nézve mélyen sértőnek tartja, hogy a város békés képviselőinek fegyveres csendőrök fedezete alatt kelljen törvényes jogait gyakorolnia. Nem titkolta azt a gyanúját, hogy a választási elnök a fegyveres erő nyomásával olyan egyént akar beültetni a polgármesteri székbe, akit a képviselő-testület többsége megválasztani nem akar. E szándék ellen előre is tiltakozását fejezte ki, leszögezve, hogy a képviselő-testület csak azt ismeri és fogadja el polgármesterének, akit annak többsége szabad akaratából választ meg. Az alispán válaszában elsőként a helyi sajtó közleményére hivatkozott, melyek azt hirdették, hogy lángba borul a város, ha Balogh Jánossal szemben valaki pályázni merészel a polgármesteri állásra. Majd elmondta, hogy az elmúlt napokban leveleket dobáltak be a lakása ablakán, s ezekben agyonütéssel fenyegették meg őt és a főispánt arra az esetre, ha Balogh János nem szerepelne a kijelöltek között. (Többen kérték a fenyegető levelek bemutatását, de ezt az alispán elhárította.) Fekete Márton az elnöki válaszra reagálva megjegyezte, hogy a hivatkozott „haszontalan hírlapi beszédeket” nem találja elfogadható indoknak, hisz a választási előkészületek során semmiféle zavargás vagy tettlegesség nem történt. Ezek után az elnöknek átnyújtott egy aláírási ívet, amelyben a képviselő-testület 124 tagja – vagyis jóval több mint fele! – kérvényezte Balogh János kijelölését.

Ilyen előzmények után került sor a kandidáló bizottság tagjainak megválasztására, illetve alispáni kinevezésére. A közgyűlés választottai Fekete Márton és dr. Uhlár István apátplébános lettek; az alispán pedig Mojzsik Lajos megyei ügyészt és Albertényi Antal megyei főszámvevőt nevezte ki. Rövid tanácskozás után a bizottság dr. Tasnády Antal, dr. Mátéffy Ferenc és dr. Csató Kálmán kijelölése mellett döntött. Balogh Jánost – elnöki szavazattal! – ejtették a jelöltek sorából. Az eredmény bejelentését viharos jelenetek követték. A képviselők egymás szavába vágva követelték Balogh kijelölését. Többek óvása ellenére Stammer alispán elrendelte a szavazást, figyelmeztetve a jelenlévőket, hogy érvényes szavazatot csak a kijelölt személyekre lehet adni. A városi párt mégis úgy határozott, ha érvénytelenül is, de leszavaz saját jelöltjére. Ennek az lett az eredménye, hogy Tasnády Antal 61 szavazatával szemben, a jelöltek közül törölt Balogh János 121 szavazatot kapott.

Az eredmény kihirdetése után a képviselők viharos éljenzésben törtek ki; perceken át Balogh Jánost éltették és Tasnádyt abcúgolták. Stammer alispán azonban nem zavartatta magát: az érvényes szavazólapok alapján Tasnády Antalt Szentes város általános szótöbbséggel megválasztott polgármesterének jelentette ki. Ennek hatására az éljenzés heves tiltakozásba csapott át. Végül id. Temesváry Antal aljárásbíró szólásra emelkedett, és hivatalos óvást jelentett be a választás ellen, indokul hozva fel, hogy az a képviselő-testület többségének kifejezett óhajtása ellenére vitetett keresztül. Egyben indítványozta, hogy a képviselő-testület tagadja meg a megválasztottnak kijelentett polgármester fizetésének városi pénztárból történő folyósítását. Az elnök az óvást és az indítványt jegyzőkönyvbe vetette, de az indítvány tárgyalását nem engedélyezte. E jelenetek közben megjelent Tasnády Antal, s a személye ellen irányuló dühkitörésekkel mit sem törődve, a megválasztást elfogadta, a hivatali esküt letette, és a város jelvényeit átvette. Székfoglalójában – melyet állandó közbekiáltások között tartott meg – hálás köszönetet mondott az iránta tanúsított „bizalomért”.

Labádi Lajos