Léleklátók a könyvtárban

Már a kiállításra invitáló meghívó kivitelezése is szokatlan. Olyan az egész, mintha cirkuszi előadásra szólítana bennünket. Íme: „Szenzációs kiállítás Szentesen! Szeretettel meghívjuk önt és partnerét a kiállításnak otthont adó gyönyörű könyvtárba. Először mutatkozik be Szentes közönségének Tónió, a világhírű karikaturista és az ugyancsak világszerte ismert Csíky László. A szobrok és a grafikák ugyanazt a témát dolgozzák fel két látásmódban”.

Ilyen harsány lenne a kiállítás? – fordult a népes publikum felé Bucsány György, a Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola nyugalmazott igazgatóhelyettese, a tárlat megnyitója. – Figyeltem az arcokat, a csendben figyelő arcokat, és láttam, valami megragadta önöket – folytatta.

– A kiállítókat én úgy nevezném: a két léleklátó. Figyeljék meg akár a képeket, akár a szobrokat, mindegyik, mintha megszólalna. A kiállított alkotások között ott láthatjuk közéleti politikusok portréit is, bár a művek elkészültekor még nem sejthették a művészek, hogy ezek most aktuálissá válnak – mondta aztán.

Tónió Tóth Antal néven látta meg a napvilágot. Mohácson született, rajzkészségét édesapjától örökölte. Pécsett az építőipari szakközépiskolában végzett, majd az Iparművészeti Főiskola grafika és formatervezés szakán. A társairól már akkor gyors skicceket rajzolt, nyaranta Budapest utcáit járta, rajzolt, így keresett némi pénzt. A fordulat akkor következett be az életébe, amikor felfedezték és a Ludas Matyi közölte rajzait. Antall Józsefről készült karikatúráját a címoldalon hozta a lap. Ma az Uborka című televíziós műsor figuráinak a tervezője. Képeivel bejárta Európát.

Munkásságáról a következőket mondja: „Minden részletet alaposan megfigyelek, és alaposan rögzítek. Amikor készen vagyok és megnézem a kész rajzot, érdekes, hogy a belső emberi tulajdonságok is kiülnek az arcra. És ez a legizgalmasabb.”

Dr. Csíky Lászlót jól ismerik a helybéli emberek. Számtalan kiállítása volt már, elsőként karikatúra szobrászként vált ismertté. Ez aztán rajta is ragadt, pedig nemcsak karikatúraszobrokat alkot.

– Azt olvastam a meghívóban, hogy két látásmódban mutatják be az alkotásokat, a választott hírességeket. Vitatkoznék ezzel a két látásmóddal. Bámulatosan azonos a látásmódjuk. Nézzék meg Kupa Mihály szobrát, majd a róla készült rajzot. Nem beszéltek össze, de mindkét ábrázolásban a ferde mosoly ugyanaz, a száj is abba az irányba ferdül. Akkor nem valószínű, hogy két látásmódról beszélhetünk. De hogy sajátos látásmódról van szó, az igaz.

Sokan próbálták már meghatározni a karikatúra lényegét. Van benne gúny, irónia. Mindkettőre az a jellemző, hogy felnagyítja a jellegzetes vonásokat, a külső és belső emberi tulajdonságokat. A gúny felnagyítja, eltúlozza a hibákat, az irónia pedig dicséret formájába öltözteti. A gúny és az irónia eszközeit láthatjuk a képeken, felnagyítva láthatunk bizonyos külső vonásokat, külső tulajdonságokat – magyarázta Bucsány György, majd két ábrázolásra hívta fel a figyelmet. Luciano Pavarottira, akinél „szinte hiányzik a hang, éppen hogy nem szólal meg, nem énekel. Sok mindent elmond a kép, el a szobor is.” A másik: Kupa Mihály. „Olyan az ember, mintha szarva lenne. Van a tekintetében valami álságos, Luciferi. Az erős állak akaraterőt, erőszakosságot sugallnak” – jegyezte meg Bucsány György.

A kiállításnak volt még két további mozzanata: Tónió leleplezte dr. Csíky László II. Rákóczi Ferencet ábrázoló bronzszobrát. – Hogy illik ide? – kérdezte kicsit önmagától is a művész. Aztán így válaszolt: – Tartalmában nem annyira, formailag talán hasonlít a többi alkotásra. Úgy gondolom, hogy a gesztusok, a vonások, amik megtalálhatók dr. Csíky László szobraiban, az a karakterisztikus látásmód, az a nagyon erős kifejezési vágy sokkal finomabban, de megtalálható ebben a szoborban is.

A másik momentum: a karikatúrakészítés látványában a két művész arra vállalkozott, hogy lerajzolják a jelenlévők közül a bátor jelentkezőket. Mind a ketten Bucsány tanár úrral kezdték a munkát.

Lovas József