Szentesen
nagy hagyományai vannak az egyéni sportoknak, mégis az utóbbi években a
szokottnál is mostohább körülmények között kellett vívódniuk ebben az eredmény centrikus
világban. Az erősen támogatott csapatsportágak mellett pedig rengeteg apró
műhely foglalkozik a gyerekek mozgásigényének, sportszeretetének
kielégítésével. Ezek közé tartozik a Szentesi Vasutas SC vívószakosztálya, ahol
a nagy mester, Dr. Mónus Sándor utódaként Barna Viktor próbál valami maradandót
alkotni. Őt kérdeztem tapasztalatairól.
-
Hogyan
tudtok boldogulni a nemzet sportvárosában?
-
Mondhatni
megvagyunk. Szerencsénkre a Koszta József Általános Iskola, elsősorban Almásiné
igazgatónő közbenjárására, heti két alkalommal rendelkezésünkre bocsátotta a
tornatermet. Ezzel a nagy segítséggel kipipálhattunk néhány olyan
elengedhetetlen feltételt, ami létünkhöz szükséges.
-
Mióta
vezeted te az edzéseket?
-
Több
mint egy éve próbálom átadni a tudásomat a következő nemzedéknek, remélhetőleg
sikerrel.
-
Közel
tizenkét évig vívtál. Nem szokatlan, hogy most a páston kívül kell
bizonyítanod?
-
Egyáltalán
nem. A lurkók mozgásának irányítása rengeteg örömteli percet jelent.
-
Jelenleg
mennyi gyermekkel foglalkozol?
-
Tizenöt
vívócsemete dolgozik a kezem alatt, de minden érdeklődőt szívesen várunk.
Tudod, szokták tőlem is kérdezni, melyik az a korosztály, akikkel már érdemes
foglalkozni: szerintem ez a sport korhatártól független. Ha hatéves kölyköt
hoznak le edzésre, őt sem küldöm el, legfeljebb nem kerül a kezébe fegyver. Az
alapvető mozgáskombinációkat, a lépéseket, a kitörést úgy is tőr nélkül kell
megtanulniuk.
-
Milyen
sűrűn jártok versenyre?
-
Évente
általában tíz versenyen veszünk részt, amiből kettőt mi rendezünk. Mehetnénk
akár harmincra is, de az anyagi kereteink ezt már nem bírnák el. Az utazás
feltételeit a szakosztály vállalja, de az eszközök tekintetében már nem tud
hathatós támogatást biztosítani. A ruhák, a sisakok, a pengék nem örökéletűek,
sőt, ennek ellenére a mai napig tizenöt-húsz éves szerelésekkel dolgozunk.
-
Mi
újság az eredményekkel, ugyanis azok nélkül nehezen számíthattok jelentős
segítségre?
-
Azt
kell hogy mondjam, városunkban az egyéni sportágak megítélése meglehetősen
visszás. Mi elsősorban utánpótlást nevelő egyesület vagyunk, tehát nem olimpiai
bajnokokat edzünk, hanem azokat, akik érdeklődésük, tehetségük, szorgalmuk
révén szeretnének sportolni, jelen esetben vívni. Véleményem szerint nem lehet
csupán a csapatsportágakat kiemelten kezelni, s rajtuk kívül mindent a
perifériára szorítani. Szeretem, tisztelem a helyi vízilabdasportot és a
labdarúgást, de ha már ők kapták a legfrekventáltabb pozíciókat Szentesen,
tegyenek is mellé valamit, amit mi nem tudunk.
Bíró Dániel