Sok mindent már megoldottunk, soha nem volt ilyen jó dolgunk. Mostanság Szörényiék jutnak az eszembe. Az Illés zenekar. Nem a fenti képről, a téma adja a felismerést. Megvilágítja az agyat. Oldottunk, igen. S. bátyám, a városgondnok mosolyog. Teheti, övé a Kossuth téri kéró gondja. A napi szorongásokkal együtt. Természetesen az érzések is vegyesek. Igaz, van, aki harangzúgásra csinálja. Most megoldottuk. Igen! Istenem, végre megértésre találtattunk. Mert hát vagy százszor foglalkoztunk már a főtéri illemhely sorsával. Leírtuk ezerszer a kérést, bizony szükség vagyon rá. (Olykor kicsi, máskor nagy szükség.) És hát körbejárta azt a képviselő-testület is. Közülük (is) akadt olyan, aki a legszívesebben lebontatta volna. Mondván, a jobb sorsra érdemesült Petőfi Szálló épülete felől nézvést eltakarja Kossuth Lajos szobrát. Megoldottuk. A kép nagyon is egyértelmű. A tábla is. A rajta lévő nyíl világosan mutatja, merre találjuk a város egyetlen nyilvános illemhelyét. Vándor, ki ügyes-bajos dolgaiddal Szentesen járva a központban lébecolsz, menj csak bátran előre! Bízzál a jövőben. A Kossuth tér fái hamar megnőnek.

<<< Vissza