Mónus Sándor tanítványai körében

"Na ezt most már jól elrendeztük, mehetnek a gyerekek", mondta örvendezve Sanyi bácsi 2002. december közepén, miután a vívócsapat debreceni utazásának minden apró részletét, feltételét megbeszélte az érdekeltekkel, és nem maradt nyitott kérdés. 

Ezután barátságosan elköszönt mindenkitől, nem feledkezve el a karácsonyi jókívánságokról sem. Ekkor beszéltünk vele utoljára. Néhány nap múlva kaptuk a megdöbbentő hírt, dr. Mónus Sándor nincs többé köztünk. Nehéz ezt a hírt tudomásul venni, feldolgozni, hiszen Sanyi bácsi alakja, tevékenysége hosszú évtizedek óta jellegzetes színfoltja volt életünknek. Tudjuk, hogy ebben három tényező segítette: a hite, a sport és a családja, elsősorban felesége, Erzsike néni. A sport 1929 óta életének fontos része. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnázium "Attila" sportkörében lett igazolt versenyző, majd a kolozsvári egyetem klubjában folytatta. A háború után hódmezővásárhelyi, szegedi egyesületekben tevékenykedett, majd 1957. január 1-jétől napjainkig a Szentesi Vasutas S.C. vívószakosztályát vezette. Versenyzőként megszámlálhatatlan győzelmet aratott, 1943-ban Erdély kardbajnoka, 1948-ban meghívták az olimpiai válogatott keretbe, éveken keresztül a vidékbajnokság dobogóján végzett, 1973-ban, 52 évesen országos egyéni kardbajnokság 2. helyét szerezte meg. 1943 óta edzőként is dolgozott, olimpikonok, világbajnokok, és az országos élvonal számtalan vívója sikerének részese. 

A sportegyesületünkben 1957 óta végzett tevékenysége révén úgy váltunk ismertté, mint nagy utánpótlás nevelő egyesület. Sanyi bácsi mindig nagy szeretettel fordult a fiatalok felé, tudatosan nevelte őket pontosságra, önfegyelemre, kitartásra és hazaszeretetre. Itteni tevékenysége mellett Csongrádon és Mindszenten is nagy létszámú csapattal foglalkozott. Csongrádról indult a világsiker felé pl. dr. Nemere Zoltán kétszeres csapat-olimpiai bajnok kardvívó. Nagy figyelmet fordított a versenyzők sokoldalú felkészítésére, edzésein, táborozások alkalmával az atlétikus elemek is jelentős hangsúlyt kaptak. Mindezek mellett gondot fordított arra is, hogy a fiatalok tanulmányi, magánéleti előrehaladását segítse, továbbtanulásuk, munkahelyválasztásuk útját egyengesse. 

A magyarságtudata vezérelte sportdiplomáciai tevékenységét, amikor a nagybecskereki egyesülettel teremtett kapcsolatot, és október 23-a tiszteletére rendezett versenyt. Említésre méltó, hogy növedékeit, azok eredményeit minden lehetséges fórumon igyekezett népszerűsíteni. Minden verseny, esemény után részletes jelentéseket, beszámolókat írt és hozott nyilvánosságra a sajtóban, ezzel is motiválva "gyerekeit" az eredményes munkára. Néhány évvel ezelőtt egyesületünk vezetője a vívószakosztályról így nyilatkozott az újságban: "Amíg Sanyi bácsi (dr. Mónus Sándor) bírja energiával, addig nem kell félteni a szakosztályt. Számtalan jó versenyzőt nevelt már, és jelenleg is van jó néhány kard-(tőr)- forgatója".

Köszönjük dr. Mónus Sándor, hogy 81 éves korodig bírtad energiával. Megtiszteltetés volt veled dolgozni, emlékedet megőrizzük. Reméljük, hogy okos, meleg tekintetedet az égből gyakran veted szeretett vívóidra is.

A Szentes Vasutas Sport Klub elnöksége

<<< Vissza