|
A 48-as ellenzék előretört |
2003. január 17. |
Burián Lajos megválasztásával
a városi párt - amely az 1893 áprilisi városi
képviselőválasztásokon mind a 10 választókerületben
győzedelmeskedett és ezáltal a képviselő-testületben
szinte egyeduralkodóvá vált - végleg
magához ragadta a város ügyeinek irányítását.
A tisztikarban végrehajtott nagyarányú személycserék
után a városi adminisztráció kiegyensúlyozottabbá
vált. A képviselő-testület teljes bizalmát
élvező új városi tanács alkalmassá
válhatott az 1891-ben megrekedt városfejlesztési
elképzelések végrehajtására. A város irányításában meghatározó
erővé vált 48-as ellenzék befolyása
időközben a megyei köztestületekben is jelentősen
megnövekedett. Az 1892. december végén megtartott
megyei választásokon a megválasztott 48 képviselő
közül 38 az ellenzékhez tartozott, amely azt jelentette,
hogy ezentúl a 192 képviselői szavazatból az
ellenzék közel 80 szavazatra számíthatott.
S bár a megyei párt túlsúlya a megyegyűlésben
és a bizottságokban is megmaradt, az ellenzéki
képviselők - elsősorban aktivitásuk révén
- egyre meghatározóbb szerephez jutottak. A megyei párt jó ideig tehetetlenül szemlélte
az ellenzék előretörését. Térveszteségükért
Tallián főispánt okolták, aki megítélésük
szerint a békesség helyreállításának
ürügyén az ellenzékkel szemben túlzottan
engedékenynek bizonyult. Többen nyíltan hangoztatták,
hogy a főispán keze alatt szétmállik a megyei
kormánypárt, a pártpolitikai érdek tehát
azt kívánná, hogy távozzon a megye éléről.
Valószínűleg ezeknek a hangoknak tudható be,
hogy Tallián 1893 őszétől keményebb vonalvezetésbe
kezdett, amivel viszont magára zúdította a
személyével szemben eddig mérsékletet
tanúsító ellenzék támadásait.
Ezzel az oly sokat emlegetett közéleti békességnek
vége szakadt. A pártok a korábbiaknál
még kíméletlenebb küzdelembe kezdtek.
Az ellentétes pártállású újságok
hangneme ismét eldurvult, a közérdekű kérdéseket
tárgyaló írásokat újból
háttérbe szorították a személyeskedő
kirohanások. A megyegyűlésben megerősödött 48-as ellenzék
nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a legközelebbi
választáson az abszolút többség
megszerzését. Ennek megvalósítására
1895 októberében nyílt alkalma, amikor is újból
esedékessé vált a törvényhatósági
bizottság negyed részének újraválasztása.
Siker esetén az ellenzéknek módja nyílt
volna arra is, hogy a decemberben sorra kerülő tisztújításon
személycseréket vigyen keresztül a vármegye
vezető posztjain. Az ellenzék nyíltan hangoztatott,
s tettekben is megnyilvánuló törekvése
ellenreakciókra késztette a megyei vezetést
kézben tartó kormánypárti köröket.
Ellenlépéseik hatékonyságát jelentősen
megnövelte az a körülmény, hogy pártjuk
élén ekkor már a rendkívül energikus
dr. Vadnay Andor volt belügyminiszteri osztálytanácsos
állt, akit 1894 nyarán neveztek ki a megye főispánjává.
A hajdan 48-as elveket valló politikus kíméletlen
keménységgel, eszközökben nemigen válogatva
látott hozzá a helybeli ellenzék visszaszorításához. A pártok részéről megnyilvánuló rendkívüli aktivitás előre jelezte a választási küzdelem várható hevességét. A korteskedésektől nem tartották távol magukat a megyei, városi és községi hatóságok sem. Csató Zsigmond alispán és Cicatricis Lajos főjegyző a megyei apparátus bevonásával szervezte és támogatta a kormánypárt akcióit; az ellenzéki összetételű városi és községi tisztikarok pedig a 48-as függetlenségiek segítésében jeleskedtek. Kormánypárti részről különösen sok támadás érte emiatt Burián Lajos polgármestert, aki a szentesi hivatalnoki kart nyíltan a Függetlenségi és 48-as Párt szolgálatába állította, ő maga pedig az ellenzék egyik főkorteseként tevékenykedett. Aktivitása érthető volt, mivel győzelem esetére pártja őt szemelte ki az alispáni posztra. Labádi Lajos |
|
A Megyeháza egy korabeli képeslapon