Mint ahogy minden amerikai sebész szellemi örökösének tekinti Rudolf Matast, ugyanúgy tekintünk mi magyarok dr. Bugyi István professzorra, aki január 3-án lenne 105 éves. Kevés embernek adatik meg, ami Rudolf Matasnak: már orvos volt, amikor a XIX. század végén Billroth Tivadar elvégezte az első gyomoreltávolítást és megélhette az első szívműtétet is. Dr. Bugyi István tizenhat évvel kevesebbet, de így is hosszú alkotóéletet élt. 1898. január 3-án Szentesen született, hétfői napon. Jeles napjait: hétfő, péntek, vasárnap mindvégig számon tartotta. Nehéz korban, az ország hatvan százalékának elvesztésével járó Trianoni békeszerződés után, a szétdarabolt országban - a szentesiek szerencséjére éppen szülővárosában kezdett el dolgozni, s tette ezt a kis alföldi várost határainkon túl is ismertté. Hendikeppel jöttem a világra, írta később ironikusan önéletrajzaiban célozva itt születési rendellenességeire - a farkastorokra és a nyúlajakra. Nyúlajkát még születésének az évében megoperálta Hercel Manó. Farkastorok műtétje csak részben sikerült, jellegzetes "nasalis" színezetű hangja élete végéig elkísérte. Talán ennek is köszönhető, hogy 1946-ban felajánlott Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Tanszékét, majd később a debreceni katedrát is visszautasította. Nekünk szentesieknek így volt jobb, de a magyar sebészet szempontjából hiányt jelent. A sors iróniája, hogy operatőreinek a nevével 1939-ben találkozott ismét. A sebészorvos című könyvéért Hercel Manó díjat kapott. Szentesen járt iskolába és középiskolába. Kitűnt sokoldalúságával: több nyelven beszélt, jól zongorázott, jó atléta és úszó volt. Szerette és művelte az irodalmat, s talán ennek is köszönhető, hogy később sorra jelentek meg könyvei és közleményei. Szám szerint tíz könyv és százegy közlemény. Vonzódott a természethez, később kiváló vadász lett. Kortársai elmondása szerint neki örömet a természet járása, a vad hajtása jelentett, s nem annak elejtése. Élete végéig városszerte ismert kerékpárjával ment dolgozni. Fiatal éveiben (ami nála hosszabb volt) együléses motorjával "száguldozott" Budapest és Szentes között. 1931-ben kezdett dolgozni szülővárosában, meghallva Négyesi Imre akkori polgármester hívó szavát. Előtte azonban Klebersberg Kunó jóvoltából a kor jelentősebb európai sebészeti klinikáin hosszabb-rövidebb tanulmányutat tett. 1933-tól a kórház igazgatójává nevezték ki. Új kórházi pavilonokat, kórtermeket, műtőket, kiszolgáló egységeket építtetett. A külföldi delegációkat is szívesen "hozták le" Budapestről Szentesre, büszkén bemutatva nekik egy "vidéki kórházat". A hivatalos látogatás után egy vadászat, vagy birkapörköltös vacsora következett, mert Bugyi István tudta, hogy barátságot igazán fehér asztal mellett lehet kötni. Sokat és jól operált. A paletta széles volt. Az ország minden pontjáról jöttek a híres "kék műtőjébe" tanulni. Működése alatt valódi szellemi műhely lett a szentesi kórház. 1975-ben nyugdíjba vonult, de 1981. Április 3-án bekövetkezett haláláig dolgozott. Egy középkori forrásunk így fogalmazott: Amiképpen meghalnak az emberek, megy feledésbe tetteik emléke. Ezért szükséges, hogy ami az utódok feledékenysége következtében kitörlődne, az írás segítségével éledjen fel. Dr. Papp Zoltán <<< Vissza