Decemberben lesz száz éve annak, hogy a messzetűnő évszázadok vajúdásai meghozták a géprepülés megszületésének örömét. Az újságok mind több sikeres próbálkozás hírét röpítették szét a világban. A nagy attrakció, a csatornát átrepülő Bleriot budapesti bemutatójával csaknem egy időben jelent meg a pesti és helyi lapokban Hajdú Józsefnek, a Kecskeméten tanító, de szentesi illetőségű tanár fölfedezéséről a hír, a szárnyak és a ballon nélküli repülőgépről (irányítható rakéta). Ekkor csillant föl a remény, hogy Szentes városban, - ha elméleti síkon is, - megmozdult valami a jövő technikájáért, a légjárásért. A korszaknak megfelelően a katonai és a polgári léghajók jöttek, mentek, siklottak csendben a város légterében témát adva a lapszerkesztőknek. A nagy csoda, az első merevszárnyú repülőgép fölemelkedése a város talajáról, a Felső-csordajárás gyepéről, 19ll. november 5-én, Kvasz András békéscsabai születésű műszerész mester jóvoltából történt meg. Csallány Gábor, a múzeum alapító igazgatójának kezdeményezésére jött, légjáró tudományát bemutatni, ez a jeles rákosmezei őspilóta. A rendkívül kedvezőtlen, életveszélyesen viharos erejű szél ellenére is több alkalommal fölszállt, hogy a sokezres nézőseregnek bemutassa a repülés szépségét. Ezt követő években a háború előtt és annak forgatagában mind több katonai repülőgép jelent meg a város fölött. A '19-es román uralom alatt már nemcsak érintették Szentest, de rendszeresen támadta is a várost megszálló királyi csapatok erőit, a Martinek Vince parancsnoksága alatt álló kecskeméti 5. vörös repülőszázad. Újabb, figyelmet érdemlő repülés 1924. augusztus 3-án történt a városban, amikor is a Hadirokkantak, -özvegyek, -árvák Nemzeti Szervezetének szentesi csoportja a zászlószentelő ünnepségére fölkérve a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaságot és repülőnapot rendezett. A társaság Fokker F-3-as repülőgépével jelent meg. A programban ejtőernyős ugrás és utasrepültetés is szerepelt. Sajnálatosan, csak kevesen mártózhattak meg Szentes magasabb légrétegeiben, mert a 10 perces sétarepülés 250 ezer koronába került. (Megj.: egy 8 oldalas napilap ára 400 korona volt.) Ez, a lakosság többségének elérhetetlenül magas összegnek bizonyult. Csak kevesen mehettek el sétarepülésre.   Az 1930. októberében megjelent reklám repülőgép már nemcsak a Schmoll-paszta nagyszerűségét hirdette, hanem megmutatta a repülés sokoldalú használhatóságát és fölrázta azokat a fiatalokat is, akikben már ott szunnyadt a repülés iránti vágy. Tovább szította a parazsat a '33-ban és '34-ben tartott repülőnap, amikor Hadnagy Endre műegyetemi hallgató, a BSE repülési szakosztályának oktatója utasrepültetést tartott, elérhető áron. Erre az időszakra esik a légi turizmus elterjedése. A magyar Idegenforgalmi Hivatal és a Magyar kir. Légügyi Hivatal egymás után hozta létre helyi anyagi forrásokból a "légi turisztikai leszállóhely"-eit. harmincnégyben Szentes is bekapcsolódott ebbe az európai rendszerbe. A Felső-csordajárás területéből átengedett a közgyűlés egy 400x800 méteres darabot, majd megszavazott 1500 pengőt az inségalapból a planírozásra, a pályát kijelölő (kavicságya) körbekerítéshez, a Szentes fölirat elkészítéséhez, azok meszeléséhez és a szélzsákra. Amint pályára állt a leszállóhely kialakításának gondolata, a fiatalság repülési vágya is határozottabb, tudatosabb lett, éles kontúrt kapott és földerősödött. Mostmár tudták a fölkínált és a szükséges közötti különbséget. A református iparos ifjakat tömörítő 595. sz. Bethlen Gábor Cserkészcsapat '34 végén, '35 elején létrehozta a repülőszakosztályát. Pénzt gyűjtöttek, vitorlázó repülőgép tervet vásároltak és parancsnokuk, Báthory László református lelkész, dr. Berczeli Károly rádió-technikai vezető, titkár, Monori jenő pilóta és Ladányi Béla erdőmérnök műszaki vezetésével megkezdték az első repülőgépük a Zögling (német típus) építését. A szűrszabó N. Imre utca 3. sz. alatti cserkészműhelyből már majdnem kiszorult a többi szakosztály - a repülőgép terjedelme miatt, - amikor is rövid néhány hét után megakadt a munka. Sajnálatosan a lendület, a lelkesedés, az erős akarat sem képes pótolni a hiányzó anyagot és a beszerzéséhez kellő pénzt, de hittek abban, hogy van kivezető út ebből a zsákutcából is. Akik akkor belevágtak a repülőgép építés óriási, izgalmas kalandjába, még nem tudhatták, hogy a legegyszerűbb égi masina létrehozásához is legkevesebb a Dárius kincse lehet csak elegendő. A leszállóhelynek kijelölt legelőrész is csak töredéke egy repülőtérnek. Vitorlázó repülőgépek csörléséhez vagy autó vontatásához rövid a kijelölt terület teljes hossza. Ebben is változtatni kell, de hogyan? Kinek a segítségét kell kérni, hogy a nagy tekintélyű városatyák szívét meglágyítsák céljaik eléréséhez? - ha kell. Ezek óriási nehéz kérdések azoknak a fiataloknak, kiknek nincs tapasztalatuk arról, miként lehet hatásos érveléssel megnyerni nagyhatalmú embereket a tisztes (csoport) érdekékért. Nyilvánvalóan vezetőik tanácsára keresték meg vitéz dr. Bonczos Miklóst, Csongrád vármegye tiszti főügyészét, azt a nagyformátumú embert, az egykori ludovikás tisztet, korábbi ügyvédet, akiről köztudott volt a városban, hogy a világháborúban akkor sebesült meg, amikor tűzbe ment beosztottjáért. (Folytatjuk) Pusztai János <<< Vissza