A városi tisztújításon elért győzelmet ünneplő ellenzék öröme nem volt felhőtlen. Beárnyékolta azt, hogy a megválasztott polgármester és a tisztikar tagjainak többsége ellen még mindig folyt az előző évben indított fegyelmi vizsgálat, melynek várható végkifejlete rosszat sejtetett. A baljós előérzetet fokozta az a kormánypárt részéről felröppentett híresztelés, amely szerint Vadnay főispán mindent el fog követni annak érdekében, hogy a tisztújításon diadalmaskodó Burián Lajos polgármestert elmozdítsa állásából. A vármegyei fegyelmi választmány végre 1896. július 10-én napirendre tűzte a szentesi tanács fegyelmi ügyét. A legfőbb vádpontban - túlméretezett hitelfelvételek - vétkesnek mondta ki a tanács tagjainak többségét: Burián Lajos polgármestert 500 forint (a maximálisan kiszabható legnagyobb összeg), Magyar József és Nagy József tanácsnokokat 100-100 forint pénzbírsággal sújtotta. A tanács többi tagja csekélyebb pénzbírsággal és dorgálással szabadult, néhányat pedig felmentettek. Burián Lajos - többek rábeszélésére - fellebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez a fegyelmi választmány végzése ellen. Utóbb kiderült, hogy nem kellett volna. Hónapokig nem történt semmi az ügyben, csak a Szentes és Vidékében szeptember végén indított ellenséges hangvételű kampányból lehetett sejteni, hogy készül valami. Az október közepén kelt hírek már arról számoltak be, hogy a belügyminiszter a polgármestert, sőt az egész tanácsot fegyelmileg el fogja mozdítani hivatalából. A Burián Lajos elmozdításáról szóló hírek utóbb igaznak bizonyultak. Az erről szóló belügyminiszteri végzés már október 25-én valóban megszületett, de hivatalosan egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Erre majd csak november 3-án került sor. Ezen a napon kelt Vadnay főispánnak az a rendelete, amelyben tudatta az alispánnal, hogy a belügyminiszter Burián Lajos polgármestert és Nyíri Gyula iparügyi tanácsnokot fegyelmileg vétkesnek találta, s őket hivatalvesztéssel büntette; ezért haladéktalanul intézkedjék állásukból való felfüggesztésükről. A polgármester elmozdításának tényét a Szentesi Lap rendkívüli kiadásban hozta a lakosság tudomására. Az általános felháborodást kiváltó eseményt értékelve megállapította, hogy ezt az ítéletet a nemtelen bosszúállás és a rút önzés csikarta ki. "Arról biztosíthatjuk azokat, akiket illet - szögezte le kategorikusan a lap -, hogy az efféle erőszakoskodással nem lehet Szentesen az ellenzéki szellemet elfojtani. Sőt ellenkezőleg. Mentől jobban erőszakoskodnak, annál inkább fölszítják az ellenállás tüzét." A kedélyek már némileg lecsillapultak, amikor 1897. február közepén végre sor került a hónapok óta üresen lévő polgármesteri állás betöltésére. Komoly küzdelemre senki sem számított, hisz a városi képviselő-testület összetételéből adódóan az ellenzék jelöltjének győzelme biztosnak látszott. Utóbb kiderült, hogy közel sem ilyen egyértelmű a helyzet. Az ellenzék létszámbeli fölénye valós volt ugyan, gondot okozott viszont a jelölt személyének kiválasztása. Az adott viszonyok között ugyanis nem volt csábító a polgármesteri szék, hisz a jelöltséget vállaló biztosra vehette, hogy kiteszi magát a hatalom üldözésének, és előbb-utóbb Burián Lajos sorsára jut. Pályázó híján a 48-as ellenzék dr. Filó Tihamért kérte fel a jelölés elfogadására, aki eleget tett a felkérésnek. Ez a megoldás nem volt túl szerencsés, mivel köztudott volt, hogy Filó hónapok óta súlyos betegségben szenved, s jó ideig nem lesz képes a polgármesteri teendők ellátására. A választás előtt néhány nappal váratlanul egy újabb jelölt akadt, dr. Lakos Imre helyettes városi főjegyző személyében. Lakos a megyepárt hívének számított, de távol tartotta magát a pártharcoktól, s mint szorgalmas tisztviselő, bizonyos fokig élvezte az ellenzék szimpátiáját is. Bizonyította ezt, hogy az ellenzék őt szemelte ki a főügyészi állásra. Esélyeit növelte rendkívül kiterjedt családi és személyi összeköttetései. Az ellenzéki képviselőket némileg megzavarta Lakos Imre fellépése. Bizonytalankodásuk a választás napján - február 18. - csak fokozódott, mivel Filó Tihamér orvosai tanácsára hivatkozva vissza akart lépni a jelöléstől. Barátai erről ugyan lebeszélték, de már maga a szándék lehangolóan hatott párthíveire. A választás során összesen 176-an adták le szavazatukat; ebből dr. Lakos Imre 90-et nyert el, míg dr. Filó Tihamér 86 szavazatot kapott. A nagy meglepetést okozó eredményt értékelve a Szentesi Lap megállapította, hogy a választásnál nem az ellenzék bukott el, hanem dr. Lakos Imre aratott személyes győzelmet. Labádi Lajos <<< Vissza