|
Közéleti küzdelmek a múltban (XIV.) |
2003. február 14. |
 Dr.
Lakos Imre polgármester 1897. február 22-én tartotta meg székfoglaló beszédét,
amelynek lényege arra irányult, hogy mindent el fog követni az évek óta
dúló "áldatlan harc" megszűntetéséért, az oly régen óhajtott közéleti
békesség helyreállításáért. Az általános tetszéssel fogadott beszédre Sima
Ferenc válaszolt. Biztosította a polgármestert, hogy amíg hivatalos ténykedésében
a programjában ígért pártatlanság és egyenesség fogja vezérelni, számíthat
a vezetése alatt álló párt legmelegebb rokonszenvére és támogatására. A kölcsönös fogadkozások eredményeként a közgyűlési teremben valóban békésebb hónapok következtek. Lakos Imre a városfejlesztés terén Burián Lajos nyomdokain haladt. Polgármestersége idején számos ártézi kutat fúrtak, folytatódott a belterületi műutak kiépítése, felépült a Petőfi Szálló, benne a színházterem stb. Kezdeti népszerűsége 1898-99 folyamán erősen megcsappant. Ellentmondást nem tűrő, erőszakos munkastílusa miatt heves hírlapi támadások indultak ellene. Az 1902. évi tisztújításon egyik párt sem támogatta újraválasztását, s a megpályázott főügyészi állást sem sikerült elnyernie. Az 1902. május 15-re kitűzött általános tisztújítás előtt nyitva maradt a kérdés: kit válasszanak a város polgármesterévé? A 48-as függetlenségi ellenzék eredeti szándéka az volt, hogy Burián Lajos pártelnököt jelöli a polgármesterségre, de Burián vonakodása, valamint a képviselő-testületben kialakult erőviszonyok miatt utóbb elállt ettől. Hosszas halogatás után dr. Mátéffy Ferenc ügyvéd támogatása mellett döntött, aki ugyan köztudottan a kormánypárthoz tartozott, de a legutóbbi politikai küzdelmektől távol tartotta magát, s remélni lehetett, hogy megválasztása után is mentes tud maradni a pártoskodástól. A polgármester-kérdés fordulatot hozott a helyi kormánypárt és az eddig mindig vele szavazó Kossuth (Ferenc)-pártkör viszonyában. A Kossuth-pártkör ugyanis dr. Tasnády Antalt jelölte a polgármesteri állásra, számítva az eddigi szövetséges támogatására. Kormánypárti részről azonban úgy határoztak, hogy Tasnády ellenében a számukra is szimpatikusabb Mátéffy Ferenc mellé sorakoznak fel, megszakítva ezzel a Kossuth-párthoz fűződő többéves szövetségi viszonyt. A kormánypárt állásfoglalásával valójában el is dőlt a polgármesteri szék sorsa. Amint várható volt, a polgármester-választáson nem alakult ki komoly küzdelem. Dr. Mátéffy Ferenc és dr. Tasnády Antal mellett dr. Hódy Antal is megpályázta a polgármesteri állást, de a szavazás előtt visszalépett. A megmaradt két jelölt közül a jóval esélyesebb Mátéffy került ki győztesen, aki Tasnády 43 szavazatával szemben 150 szavazatot kapott. A pártok igazi mérkőzése ezután vette kezdetét. A küzdelemben az ellenzék kerekedett felül, amennyiben a 22 legfontosabb állás közül 16-ot az ő jelöltjei nyertek el. A győzelem kivívásában döntő szerepet játszottak a Kossuth-párti képviselők, akik polgármester-jelöltjük bukása után, melyet a kormánypárt árulásának tulajdonítottak, szavazataikkal az ellenzék jelöltjeit támogatták. Magatartásukat bizonyára a sértett önérzet motiválta, állásfoglalásuk mégis figyelemre méltó, hisz első ízben fordult elő, hogy az ellenzéki törekvések mellett sorakoztak fel. Dr. Mátéffy Ferenc megválasztásával a régen óhajtott közéleti békesség végre valóban helyreállt. A pártok meddő csatározását, a gyűlölködő személyi küzdelmeket felváltotta a város érdekeit szolgáló, fejlődését hatékonyan előmozdító komoly munka. A közalkotások egész sora bizonyítja ezt. Nem tekinthető véletlennek, hogy 1908-ban, majd 1914-ben Mátéffy Ferencet megerősítették polgármesteri tisztségében. 1932-ben utcát neveztek el róla, méltóan megörökítve emlékét. Labádi Lajos |
|
