|
Repülés és hangáravató |
2003. február 14. |
 Az
1939. május 21-én tartott repülőnapot megtisztelte, gr. Teleki Pál miniszterelnök,
főcserkész. Mellette hajózó ruhában vitéz Bogyay Kamill százados. Kalapban
vitéz dr. Bonczos Miklós államtitkár, a szentesi cserkészrepülők elnöke.
A megindult folyamat lendületét megtörni már az ellenerők sem voltak képesek. A revíziós politika, majd az abból sarjadó Győri-program és a következmény, az első Huba-hadrend ötéves tervezetét már a gazdasági korlátok miatt sem lehetett megvalósítani. Ezt még tovább terhelte a megcsonkult ország kellő ipari hátterének hiánya. Az ipar a hadi megrendeléseknek csak korlátozottan tudott eleget tenni. Ezek ellenére a katonapolitika hadászati jelentőségénél jobban favorizálta a légierőt és azt sugallta, hogy "a következő háború a levegőben fog eldőlni..." Ez a hadászati szempontból is szerencsétlen gondolat volt a korszak politikai vezetésének is a fixaideája. A trianoni diktátum tiltotta katonai repülés, polgárinak álcázott alakulatainak technikai és személyi állománya még a békés viszonyokhoz mérten is a mélypont közelében volt, pedig a közelgő háború szele egyre erősödött. Ennek tudatában szinte egy csapásra kellett volna ütőképes légierőt teremteni. A szakemberek jól látták, hogy az egyetlen járható út a sportrepülésen keresztül vezethet a hiányzó személyállomány gyors pótlására, mégis csak a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap volt az egyetlen gazdasági erő - melyet a kormányzó a 70. születésnapján hozott létre -, amely képes volt a repülők katonai előképzéshez alapvető támogatást nyújtani. A szentesi repülés '38-ban jutott fejlődésének abba a fázisába, amikor már kevés központi támogatással is képes volt, viszonylag olcsón fölkészíteni repülőnövendékeit a katonai előképzésre. Azok a városok, községek - melyeknek fiai a szentesi repülőtéren kaptak kiképzést - a városba és a hazaszállításukért évi 1700-1800 pengőt fizettek a cserkészrepülőknek. Harminckilenc nyarától szinte egymást érték a nyári vitorlázórepülő táborok, ahol megtanulhatták a fiatalok a repülés ábécéjét. Első tavaszi üzemnapjukat '38 áprilisában tartották a szentesi repülők. Ez volt az az alkalom, amikor Massányi Sándor - akit a Magyar Aero Szövetség ajánlott - C vizsgás oktató, bemutatkozhatott a szentesieknek. Ekkorra érkezett meg Esztergomból az új, az ajándék Vöcsök. A repülő üzemnapot változatlanul Schneider szolnoki oktató vezette. Az autóbusz 32 fillérért szállította az érdeklődőket a repülőtérre. A másik, nagy, városi megmozdulás volt a június 18-ra tervezett délelőtti Levente-nap és a délutáni repülőtéravató ünnepség. A honvédelmi miniszter, vitéz Rátz Jenő is megtisztelte a rendezvényeket. A délelőtti programon, a Kossuth tér fölött egy motoros repülőgép körözött. A délutáni repülőtéravató programban érkezett el, négy év után az a pillanat, amikor a Magyar Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője, górf Zichy Nándor és dr. Szentkirályi Ákos ünnepélyesen átadták a turisztikai leszállóhely működési engedélyét, amely Szentest bekapcsolja a nemzetközileg is hivatalos repülőterek sorába. A Magyar Aero Szövetség itt mutatta be az akkori legkorszerűbb vitorlázó és motoros repülőgépeit földön és levegőben. A helyiek közül Bogyay Kamill, Massányi Sándor és a szolnokiak főoktatója mutatott be repülési alapfigurákat. Az új Vöcsök - a pezsgős keresztelőjén ajándékozója után - a Manfréd nevet kapta. A gép keresztanyja özv. Báró Mauthner Alfrédné volt. Ekkora már a száz főt is meghaladta a szentesi cserkészrepülők létszáma. Az év októberében a szentesi cserkészrepülők propaganda bemutatót tartottak Mindszenten. Még a repülőtéravatón megígérte gróf Zichy Nándor a hangár és a gépépítés támogatását. Az együttesen 3800 pengő '38 őszén megérkezett a cserkészrepülők bankszámlájára. Felmerült a szüksége a repülőtér területének bővítésére. Az egy pengő örök haszonbérért megkapott területen rekord idővel, a város a megye és a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap támogatásával két hónap leforgása alatt elkészült az országban elsőként a feszített-betonhéj hangár, 20 000 pengőért, '39 tavaszán. Ezek az alaplépések alapozták meg azt, hogy Szentes az alföldi vitorlázórepülés legerősebb bázisává lehessen. Az 1939 tavasza újabb avatásra és gépkeresztelőre adott alkalmat, amelyen az ország miniszterelnöke gróf Teleki Pál, főcserkész is részt vett. Az ünnepélyes alkalomra meghívták a repülő egyesületek vezetőit, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület repülőit, az Aero Szövetség tisztikarát, a MALERT utasszállító gépét Újvári László kapitány vezetésével, valamint a budapesti egyesületek legjobb vitorlázó cserkészeit a bemutatóra. Az országos rendezvényre Szt. Péter is önálló műsorral készült. Dörgött, villámlott, a vihar és az eső, az alacsony felhőalap csaknem meghiúsította a repülőnapot. "Mégis nagyszerű volt!" - írta a Magyar Szárnyak főszerkesztője. A Szittya III. típusú vitorlázógép keresztanyja gróf Teleki Pálné volt és a keresztségben a "Turul madár" nevet kapta. Főispán-, alispán-, polgármester- és a városi főorvos felesége volt az, aki a többi gépet megkeresztelte. A hangárt vitéz dr. Bonczos Miklós - ekkor már - belügyi államtitkár felesége avatta. Az ország legjobb sport- és katonai repülői mutattak be ámulatba ejtő műsort, a kedvezőtlen légköri feltételek ellenére is. A szentesiek, így Rieger Mihály csendőr százados, repülő növendék, Csuray Ernő B vizsgás, majd az őket követő vitéz Bogyay Kamill és Massányi Ernő páros repülését, egy újabb zápor mosta el. Ezzel a rendezvénnyel megkezdődött egy '44 nyaráig tartó diadalmenet, a szentesi cserkészrepülés aranykora. Pusztai János |
|
