Szentesen a szervezett társasági élet kezdetei 1845-ig nyúlnak vissza. Ekkor két társaskör is alakult: egy Úri Kaszinó, mely a műveltebb nemeseket és a tisztviselőket fogta össze, és egy Polgári és Kereskedelmi Kaszinó, mely a jómódú gazdálkodókat és kereskedőket tömörítette. Működésük a szabadságharc leverése után elsorvadt. Az Úri Kaszinó 1860-ban újból életre kelt. Hamarosan székházat is vásárolt a Templom-köz végén (ma Kiss Bálint u.), a jelenlegi épület helyének szomszédságában. Az 1880-as évek elejére az öreg épületet kinőtték, időszerűvé vált egy új, tágasabb és díszesebb székház építése. 1883-ban gyűjtést rendeztek, de a szükséges összegnek csak a töredéke folyt be. A tervezett építkezés ügye 1891-ben mozdult ki a holtpontról, amikor Fekete Márton volt megyei főjegyzőt, a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat főigazgatóját választották a Kaszinó elnökévé. Fekete Márton már a következő év áprilisában jelentette, hogy az új székház építése céljából megvásárolta a szomszédos portán lévő Haris-féle házat, az új kaszinó tervét pedig Makay Endre műépítésszel (a megyeháza tervezőjével) elkészíttette. Az 1892. április 18-ra egybehívott közgyűlés a terveket elfogadta, s felhatalmazta az építési bizottságot a régi kaszinó épületeinek értékesítésére. A szakipari munkákra május 10-ig lehetett beküldeni az ajánlatokat. A pályázati kiírás szerint a földszintes épületben lesz egy díszes nagyterem, 5 szoba (köztük olvasó és étkező), 2 öltözőhelyiség, konyha, söntés, éléskamra, pince és egyéb mellékhelyiségek. Az épületnek október 15-ig tető alá kellett kerülnie. A beérkezett 12 ajánlat közül Dobóczky József építőmesteré volt a legkedvezőbb, így vele kötöttek szerződést, 1893. május végét tűzve ki az építkezés befejezésének időpontjául. Az építkezés a tervezettnél jobban haladt. A festési munkák átcsúsztak a következő évre, de január végére ezek is elkészültek. A kaszinói választmány elhatározta, hogy az új házat 1893. február 11-én, vagyis farsang szombatján avatják fel fényes táncvigalommal. A nevezetes eseményről az alábbiakat írta a Szentes és Vidéke című újság: "Előkelő, választékos közönség volt az, amely tegnap este a helybeli kaszinóegylet bálján, annak új helyiségei ünnepies felavatására összegyűlt. Erősen volt e báli közönség soraiban képviselve a vidék, különösen a körül fekvő puszták uradalmi tisztségeinek családjai és fiataljai, s e vendégek megannyian gyönyörködve szemlélték az egylet új helyiségeit, amelyekhez foghatók ( Szegedet és Aradot kivéve ( bizonyára az Alföld egyetlen kaszinójának sincsenek... Esti 9 órakor kezdett gyülekezni a vendégség a házavató bálra, és valamivel később adta meg a rendezőség a jelet Kiss Bandi zenekarának a tánc kezdetéhez. A tükörsima új parketten kedvtelve aprózták a párok a bevezető csárdást, majd gyors forgatagban siklottak, keringtek tova a túrtáncok zenéjén. Fesztelen jókedv, kedélyesség tüntette ki ezt a vigalmat, amelyen kitetszett, hogy az egyleti tagok mind egy nagy család kötelékébe tartozóknak tekintik magukat. A figyelmes rendezőség, mely a hölgyeket rendkívül díszes és ízléses táncrendekkel, sötét színű szarvasbőrbe kötött emlékkönyvecskével lepte meg, fáradhatatlan volt a táncban, mulattatásban, és mikor e sorokat írjuk, a jókedv olyan forrpontot ért el, hogy előre láthatólag a reggel veti csak végét a mindenképpen sikerült táncvigalomnak." Az épület 1944-ig kaszinóként működött. Ezt követően a Magyar Kommunista Párt, majd pedig a Magyar Dolgozók Pártjának központi székháza lett. 1957-ben a szentesi Állami Zeneiskola használatába adták, amely ma is az épületben működik Lajtha László Zeneiskola néven. 1929-ben az udvari részen egy 7 m hosszú és 18,5 m széles, 3 szobás toldaléképület készült. 1948/49-ben a nagytermet kultúrteremmé alakították át, ekkor alakították ki a ma is meglévő színpadot. Az iskolai célú hasznosítás érdekében a nagyobb szobákat az 1960-as évek első felében kisebb termekre osztották. Az épület utolsó nagyobb átalakítására 1985/86-ban került sor. Labádi Lajos

<<< Vissza