Kádár Róbertet, a Four Diamond SE úszószakosztályának irányítóját választotta a város vezetése a 2002-es esztendő legjobb edzőjének. A huszonöt éves szakvezető nevéhez, illetve munkájához fűződik Máté Hunor 2001-ben az Ifjúsági Európa-bajnokságon szerzett aranyérme és sok más ragyogó eredmény. Most nem a tanítványairól, hanem az útról kérdeztem, amin idáig jutott. - 1978-ban születtél. Kortársaid még javában versenyeznek, te viszont évek óta "dirigens" vagy. Mikor és miért került sor a váltásra? - 1997 decemberében indultam el utoljára versenyen, akkor a Magyar Bajnokságon a váltónkkal bronzérmet szereztünk. A megérdemelt kéthetes pihenő után rögtön egy kőkemény alapozásba csöppentem, ami napi 16 kilométeres penzumot jelentett. Ezt külső körülmények és a fokozatosság hiánya miatt nem tudtam vállalni. Sem a magam, sem az akkori edzőm, Sóti Richárd elvárásainak nem tudtam megfelelni, ezért jobbnak láttam, ha ezt a versenyszerű úszást abbahagyom. Persze, teljesen nem szakítottam a medencék világával, hajnalonként lejártam egy kicsit átmozgatni az izmokat, s ekkor jött egy felkérés, majd abból egy ötlet, hogy nekem kellene foglalkoznom egykori úszótársammal, Máté Hunorral. Az invitálást követően "anarchikus lelkesedéssel" készültünk, ami annyit jelentett, hogy a klub színeiben versenyeztünk ugyan, de attól teljesen külön edzettünk. - Ez volt a kezdet, de hogyan folytatódott a karrier? - 1999-ben csatlakozott hozzánk Székely Tóth Gergő, aki ma már a washingtoni Maryland Egyetem úszója. Ő először Hunor edzőpartnereként tempózott velünk, majd ahogy realitássá vált egy amerikai ösztöndíj elérése, teljes erőbedobással dolgozott, és egy év alatt sikerült elérnie a kitűzött célt. A létszám azóta folyamatosan bővült, és heti 10-11 alkalommal társadalmi munkában foglalkozom úszókkal. Ami az edzősködés másik részét illeti, a Magyar Úszó Szövetség határozata alapján 2002 óta csak középfokú szakedzői képesítéssel lehet ezen a területen dolgozni, ezért most ilyen tanfolyamra járok, ami után remélhetőleg a Testnevelési Egyetem következik majd. 2001 óta a szövetség edzőbizottságának is tagja vagyok, ennek okán sem mellékes a dolog. - Sokan nem, de a teremfoci szentesi szerelmesei biztosan tudják, hogy az NB-II-es Vasutas futsal csapat kiváló kapusát is tisztelhetjük benned. Hogy jött a  képbe a foci? - A Klauzál iskola diákjaként az ottani kézilabda és kispályás labdarúgócsapat kapusa voltam. 1996-ban még úsztam, amikor Koncz Zsolt barátom, volt osztálytársam megkeresett, hogy egy akkor épp aktuális teremfocitornára kellene nekik hálóőr. Elvállaltam és azóta töretlen lelkesedéssel csinálom. - Belekóstoltál az egyéni és a csapatsportokba is. A te szemszögedből mik azok a különbségek és hasonlóságok, amik leginkább kiütköznek, jellemeznek egy adott szituációban? - A hasonlóság az, hogy amit csinálok, azt száz százalékkal, teljes erőbedobással teszem. Viszont nem tudok veszíteni, és ha csapattal együtt veszítek, azt nehezebben tudom feldolgozni. Ha karcsapással maradok le egy győzelemről, nyugtázom, tudom az okát, azonban ha egy szubjektív ítélet gördít elém akadályt, fel tudok robbanni. - A tavalyi éved jól sikerült, de melyek az idei célok? - Két fontos dolgot kell említenem. Az egyik, a szentesi úszósport újbóli felvirágoztatása és népszerűsítése, a másik egy olimpiai aranyérem, ami ugyan a távolabbi jövőre vonatkozik, de szerintem minden edzőnek a vágya. Bíró Dániel

<<< Vissza