Szentes városa 1848-ban küldhetett első alkalommal saját képviselőt a magyar országgyűlésbe. A képviselő-választásra 1848. június 23-án került sor. A szentesiek két jelölt közül választhattak: az egyik a nagytekintélyű, kisnemesi származású, 61. életévében járó Boros Sámuel főbíró, a másik az alig 30 éves, köznépből való városi jegyző, Horváth Ferenc volt. A két jelölt között nem alakult ki éles küzdelem, amely annak tudható be, hogy politikai téren azonos nézeteket vallottak: mindketten az ország haladása, polgári fejlődése mellett kötelezték el magukat. A megmérettetésből Horváth Ferenc került ki győztesen. Megválasztását elsősorban köznépi származásának, fiatalos lendületének, szónoki képességeinek köszönhette, s mivel az utóbbi hónapokban ő intézte a város legfontosabb ügyeit, jelentős ismertségre és népszerűségre tett szert a lakosok körében. Horváth Ferenc követi működéséről kevés adalék maradt fenn. Annyi tudható, hogy a polgárosodást szolgáló reformok szorgalmazóinak táborába tartozott, a szavazások alkalmával többnyire a kormánypárti többséggel tartott, de pl. az úrbériség maradványainak felszámolását célzó vitákban a radikálisabb javaslatokat támogatta. 1849 januárjában követte a kormányt Debrecenbe, s április 24-én megszavazta Kossuth 50 ezer újonc kiállítására vonatkozó indítványát, buzdító levelet intézve Szentes közönségéhez a városra eső létszám mielőbbi teljesítésére. Az érintett levél a következőket tartalmazta: "Tisztelt Városi Közgyűlés! A mai nap nevezetes napjaink egyike. Ma jelentette be a Kormányzó Elnök (Kossuth Lajos) a Közlöny mai és következő számában közzé tett és teendő nagyszerű híreket, s annak következtében tett szükséges intézkedéseket. Ma mondatott ki, hogy ki-ki körében tegye meg a kellő lépéseket, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi határozata, illetőleg törvényalkotása következtében megszavazott 50000 újonc honvédekből minden hatóság a reá részaránylag eső illetéket minél előbb és minél hamarabb állítsa ki. Igénytelen soraim e határozatot tudatják az általam igen tisztelt városi közönséggel. Reménylem, hogy városi közönségünk, elöljárói okos vezetése mellett, eziránt a kellő lépéseket megteendvén, a reá eső újoncokat hova hamarébb kiállítandja. Én Erdélybe utazom néhány napra, a Kormány s Kormányzó Elnök úr parancsolt velem, s bár örömest lennék is az országgyűlés székhelyén, a reám ruházott kötelesség parancsolja, s azt kénytelen vagyok teljesítni. Isten terjessze áldását az általam igen tisztelt városi közönség minden egyes és öszves tagjaira, - magam szíves kegyességökbe ajánlott vagyok. Debrecen, Ápril 26-án 1849. A Tisztelt Városi Közönségnek országgyűlési képviselője Horváth Ferenc" A képviselő levelének ismertetése után Boros Sámuel polgármester javaslatára a közgyűlés úgy döntött, hogy minden önként jelentkező újoncnak - a 20 forintos állami foglalópénzen fölül - egy házhelyet és egy hold földet ad. Ezt azonnal ki is mérték a 155 jelentkező között. A szentesiek áldozatvállalásáról, mint követendő példáról, a kormány hivatalos lapja, a Közlöny is megemlékezett. A fegyverletétel napjaiban Horváth Ferenc hazatért Szentesre. 1849. november 13-án a cs. kir. katonai parancsnokság lefogatta, Pestre kísértette és a Pesti Cs. Kir. Haditörvényszék elé állíttatta. Népszerűségét jelzi, hogy előzetes letartóztatása idején a szentesi lakosok mozgalmat indítottak kiszabadítása érdekében. A kegyelmi kérvényt (melyet 158-an írtak alá) hivatalos küldöttség vitte Pestre Haynauhoz. Átadása utóbb feleslegessé vált, ugyanis 1850. január végén Horváth Ferencet Haynau engedélyével ideiglenesen szabadlábra helyezték, és hazatérhetett szülővárosába. Az eljárás azonban tovább folytatódott ellene. 1850. április közepén ismét meg kellett jelennie a Pesti Haditörvényszék előtt. Több követtársával együtt teljes vagyonvesztésre és kötél általi halálra ítélték. Mivel azonban az újabb vizsgálatok során igazolni tudta, hogy a Habsburg-ház trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor (1849. ápr. 14.) nem tartózkodott Debrecenben, utóbb kegyelemben részesült, s visszatérhetett Szentesre. Az új császári királyi hatóságok előtt Horváth Ferenc kompromittált, megfigyelés alatt tartandó személynek számított, a szentesiek bizalma azonban töretlen maradt. Bizonyítja ezt az elkövetkező évtizedekben befutott életpályája. Már 1850 őszén a városi Földbecslő Bizottmány ügyvezető elnökévé választották, 1854-1857 között pedig ő viselte a szentesi református egyház főgondnoki tisztségét. Az 1860/61-es rövid alkotmányos időszakban előbb városi törvénykezési tanácsnokká, majd a tiszántúli járás főszolgabírójává választották. A kiegyezés után ismét városi tanácsnok, 1868 májusától pedig Szentes város főkapitánya. 1871 decemberében Csongrád vármegye árvaszéki elnökévé választották, mely tisztségét 1883. március 17-én bekövetkezett haláláig viselte. A kortársak a közpályán szerzett érdemeit a megye és a város közgyűlési jegyzőkönyveiben megörökítették. Sírja a szentesi református temetőben található. Labádi Lajos

<<< Vissza