A László Csaba-Szögi Szilvia páros szurkolóit kényeztette a Duna Televízió, amikor néhány héttel ezelőtt a tavaly őszi Magyar Tíztánc Bajnokságról készített egyórás összefoglalót sugározta. E rövidke hatvan percben egy szentesi lokálpatrióta álma válhatott valóra, hiszen ennyiszer régen emlegették városunkat, illetve a Szilver TSE nevét, az pedig hab volt tortán, hogy a dobogó két fokára is - a szintén szilveres Páli testvérpár személyében - szentesi pár állhatott. Az akkori győztesek a televíziós műsorral egyidőben éppen Kanadában, a Tíztánc Világbajnokságon vendégszerepeltek. - Magyar bajnokként a középdöntőbe jutottatok, és a tizennegyedik helyen végeztetek. Az elvárásaitoknak megfelelt ez az eredmény? Csaba: - Jól táncoltunk, de szerettünk volna döntőbe kerülni. A nyolcadik-tizedik hely szebben festett volna, azonban arra csekély esélyünk volt. A hazai páros élvezett annyi előnyt, hogy őket vezették be a döntőbe. Az első öt hely sorsa már a verseny előtt nagyjából ismert volt. - Ti mikor kerülhettek be a favorit mezőnybe? Szilvia: - Van még néhány évünk a csúcsig, addig szellemileg és fizikálisan is be kell érnünk. Huszonhat éves kor után már csak néhány technikai elemmel lehet közelebb kerülni az áhított célhoz, de ezek jelentősége sokkal elenyészőbb, mint a korábban tanultaké. Amit az ember addig nem tudott elsajátítani, az már szinte bepótolhatatlan. - Januárban volt egy éve, hogy összekerültetek, előtte, Németh Anikóval versenyeztél. Mi volt a váltás oka, és hogyan került melléd Szilvi? Csaba: - Anikónál egészségügyi problémák merültek fel, és közösen döntöttünk úgy, hogy együtt ilyen magas színvonalon nem tudjuk folytatni. A párválasztás során egyedül Szilvi volt, akire lehetett számítani. Közös versenyzéseink során egy roppant tehetséges táncost ismertem meg személyében. A magyar mezőnyben ő volt az egyetlen, aki számításba került. Három hónap után már versenyeztünk, de igazából most tartunk ott, hogy összeszokottságról beszélhetünk. - A váltás milyen változásokat hozott az életedben? Szilvia:- Eleinte szokatlan volt, hogy ilyen intenzitással kell felkészülni a versenyekre. A napi háromórás gyakorlás, az utazások, a versenyek rengeteg energiát felemésztenek. Az itthoni feszült tempóban néha nem marad elég idő magunkra, ezért a versenyek színhelyén tudunk a legnyugodtabban edzeni. Furcsa a nagy jövés-menés, de kezdek belerázódni. - A dédelgetett álmok és a megvalósításra váró tervek közül melyek azok, amelyek említést érdemelnek? Szilvia: - Egyelőre időhiány miatt halogatom a Táncművészeti Főiskolát, de ezt a későbbiekben mindenféleképpen bepótolom. Március 15-én Grazba utazunk, ahol Közép-Európa-bajnokságon veszünk részt, az utána következő hétvégén Szombathelyen egy Magyar Nagydíj következik, áprilisban Padova, májusban Barcelona, ahol Európa-bajnokságon lépünk a parkettre. Teli a naptár, szeretnénk mindenhol jól szerepelni. Ami pedig a dédelgetett álmokat illeti, a Tíztánc vb nyerő ötös fogatába szeretnénk egyszer bekerülni. Csaba: - Én harmadéves vagyok a Táncművészeti Főiskolán. A versenytánccal párhuzamosan táncpedagógiai ismereteimet is szeretném bővíteni, és segíteni edzőnknek, Szatmári Nagy Szilviának, aki több mint hatvan párral dolgozik. Az ő általa elkezdett munkát szeretném folytatni. Másrészt, csatlakozva Szilvihez, én is minél több fényes éremmel akarom gazdagítani a vitrinemet. Bíró Dániel

<<< Vissza