A legrégebbi református iskola a Kurca-parton volt, a mostani bírósági épület déli végénél. A XVI. század közepe óta a reformátusok által használt templom elvételekor (1746/47), felsőbb parancsra az iskolát és a paplakot is át kellett adni a katolikusoknak. Az iskola új helyét a régi városháza udvarán jelölték ki, nagyjából a mai református iskola telkén. A tanulók létszámának folyamatos emelkedése miatt, a presbitérium 1799-ben új iskola építését határozta el. Kiss Bálint lelkésznek sikerült elérnie, hogy az épület emeletes legyen, teljesen téglából és cseréptetővel. Ez volt a város első emeletes építménye, amelynek terveit Jauernik Ferenc vásárhelyi építőmester készítette el. Az alapkő ünnepélyes letételére 1803. március 28-án került sor. Ebből az alkalomból Kiss Bálint a következő beszédet intézte az egybegyűlt sokasághoz: "Jelen van az idő, kedves atyámfiai, melyben jó Istenünk segedelmével egy olyan épületnek fundamentumát tesszük le, mely az Isten dicsőségére, gyermekeink s késő unokáink boldogításának előmozdítására fog szenteltetni. Egy formájára nézve, legalábbis a mi elképzelésünk szerint, ékes, - a benne lakóra nézve egészséges, egy állandó iskola fog ezen előttünk levő helyen felállíttatni, ha az Úr akarandja és élünk. 54 esztendeje már annak, hogy ezen iskolai épületek közül a régebbiek, ama boldog emlékezetű Becsei Mihálynak gondoskodása és a ti már nagy részint porrá lett atyáitoknak segítsége által készíttettek vala. Ha vagy földindulás, vagy ellenség , vagy valami erőszak le nem rontja azt, amit ezeknek helyébe akarunk építeni, sokkal több esztendőkig fog ez fennmaradni s annálfogva tovább fog hasznára lenni maradékainknak. Nem gondolok közületek senkit, aki az efféle épületek hasznos és szükséges voltát el nem ismerné. Nemcsak azért élünk, hogy együnk, munkálkodjunk és egynéhány esztendő múlva mint a barmok, elmenjünk, - hanem kötelesek vagyunk mi arra is, hogy halhatatlan lelkünknek okosabbá és jobbá való tételéről gondoskodjunk. Ennek nevezetes eszközei az iskolák. Hiába hagytok szülők gyermekeiteknek világi jókat, ha azok értetlen és rossz szívű emberek lesznek, mert mit használ valakinek, ha a világot megnyeri is, lelkét pedig elveszti. - Által is látták ennek szükséges voltát eleitől fogva az emberek, hanem minden időbeliek igyekeztek azon, hogy azokat az igazságokat, jó intéseket, melyeket vagy atyáiktól hallottak, vagy tapasztalások után tanultak, gyermekeiknek, maradékaiknak átadhassák. Így cselekedtek régen a patriarkák, próféták, ezen célra törekednek ma is minden jó lelkű tanítók... Tegyük le hát ezen újonnan épülendő iskolának fundamentumát azzal a meggyőződéssel, hogy ez a teendő költségünk drága öröksége fog lenni unokáinknak..." Ezek elhangzása után a kivésett első fundamentum-téglába egy olajos papírba tekert óntáblát helyeztek el, amelyre rámetszették az építés dátumát, az egyházi és világi vezetők, tanítók stb. neveit; megörökítve, hogy az érintett időben a szentesi reformátusok száma 8629, az iskolás gyermekek száma pedig 236 fő. A tábla mellé régi pénzérméket tettek Mária Terézia, II. József, II. Lipót és I. Ferenc császárok korából. A mozsárágyú dörrenéssel megkezdett ünnepi szertartást Kiss Bálint végezte. Az alapkő befedése után a második téglát Szokolai József prédikátor helyezte el, "azután az elöljárók, iskolai tanítók, azután a nép közül valók, utoljára az iskolába járó fiúk és lányok, azután folytatódott a rendes építés a kőművesek által". A főtérre néző, szép, koraklasszicista stílusú épületben 1804 őszén kezdődött meg a tanítás. Száz év elteltével egyre sürgetőbbé vált a központi iskola bővítése, ill. új iskola építése. A városi hatóság 1908-ban átiratban szólította fel az egyház presbitériumát, hogy tegyen intézkedéseket az iskoláiban tapasztalható túlzsúfoltság megszüntetésére. 1912-ben határozat született az iskolák fejlesztésére, de a közbejött háború és az azt követő évek nem kedveztek a megfogalmazódott elképzeléseknek. Az 1920-as évek második felében gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter iskolaépítési programja új távlatokat nyitott. A kultuszkormányzat 1928 júliusában értesítette a presbitériumot, hogy államsegélyt nyújt az új központi iskola felépítéséhez. Az egyháztanács élve a kedvező lehetőséggel, határozatilag kimondta, hogy a meglévő öreg iskola helyén új iskolát emeltet. Az ősz folyamán egyházi ünnepség keretében búcsút vettek a régi iskolától, s megkezdődött az elbontása. Október 12-én előkerült az öreg iskola alapköve, a benne elhelyezett óntáblával és régi pénzekkel. A történelmi értéku emléktárgyakat egyelőre a lelkészi hivatalba szállították, de kilátásba helyezték a múzeumnak történő átadásukat. A 125 évig működött iskola emlékét ma már csak egy jól sikerült színes képeslap és néhány megsárgult fotó őrzi. Labádi Lajos

<<< Vissza