Rónay Lajos főispán Néha még a helytörténelmet jól ismerőket is zavarba ejti a kérdés: - Mikor is lett végül Szentes Csongrád megye székhelye? Ugyanis két helyes válasz is van: jogilag, papírforma szerint (de jure) 1878-ban, ténylegesen, a valóságban (de facto) 1883-ban. 1878. március 31-én - vagyis éppen 125 évvel ezelőtt - kelt az a miniszterelnöki leirat, amely lezárva az évek óta tartó ádáz vitát, kategorikusan kimondta, hogy támogatja Csongrád megye székhelyének Szegvárról Szentesre történő áttételét, s ott egy új székház felépítését. A szentesi megyeháza 1883 végére készült el, tehát városunk ekkor vált a megye tényleges közigazgatási központjává. Az évforduló kapcsán idézzük fel a küzdelem néhány mozzanatát, s ismerjük meg a Szentesre nézve kedvező miniszterelnöki leirat tartalmát. A székhelykérdés körüli vita 1873 végén indult. A megyék területi rendezése kapcsán készült egy belügyminisztériumi tervezet, amely szerint Csongrád megye Csanád megye egy részével egyesítendő lett volna, Szeged székhellyel. Az ügy utóbb lekerült ugyan a napirendről, Szeged városa ennek ellenére mozgalmat indított a számára kedvező székhelyváltoztatás érdekében. Válaszként Hódmezővásárhely és Szentes is lépéseket tett a székhely elnyeréséért. Kiélezett küzdelem indult az érintett városok között. Szentes esélyeit növelte az a tény, hogy Szeged és H. Vásárhely önálló törvényhatósági jogállásánál fogva közigazgatásilag kiszakadt a megyéből, így furcsán hatott volna, ha a megye székhelyét a megye területén kívül helyezik el. Mint a megye legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb városa (lakóinak száma ekkor már meghaladta a 28 000 főt) méltán remélhette, hogy a választás ráesik. E körülményekre hivatkozva Szentes város közönsége 1874. december közepén folyamodványt nyújtott be a megyegyűléshez, amelyben határozatilag kérte kimondani, hogy Csongrád megye területének újbóli kikerekítése esetén Szentes városát jelöljék ki a megye székhelyéül. Ennek fejében felajánlotta, hogy a Szentesen felépítendő új megyeháza céljára megfelelő központi fekvésű telket, 1 millió faltéglát és kellő számú fedélcserepet minden díjazás nélkül rendelkezésre bocsát. A megyei közgyűlés osztatlan tetszéssel fogadta az ajánlatot, de nem hozott végleges határozatot. Egy küldöttséget bízott meg a döntés előkészítésével, mely az 1875. december 15-i közgyűlésen ismertette állásfoglalását: "Véleményünk szerint a jelen viszonyok közepette, a megyebeli községek közül Szentes város volna azon hely, mely úgy fekvésénél, valamint lakosainak számánál, s egyéb társadalmi viszonyainál fogva a székhely változása esetén egy megyei székhely igényeinek leginkább megfelelhetne, minél fogva Szentes várost, mint Csongrád megyének változás esetén leendő székhelyét ezennel javaslatba hozzuk, s annak mint ilyennek kijelölését véleményezzük." A megyegyűlés a küldöttség javaslatát egyhangúlag elfogadta, határozati erőre emelte, s kimondta, hogy erről felirati úton értesíti a belügyminisztériumot. A felirat hangsúlyozta, hogy a megyei bizottmány autonóm jogainál fogva hivatottnak tartja magát a megye központjának meghatározásában intézkedni; ezért kéri a minisztériumot, hogy ismertetett határozatát Csongrád megye székhelyének újabban történendő kijelölésénél vegye figyelembe. A székhelykérdés ezzel közel sem zárult le. Szeged megerősítette igényét, emiatt a fenti megyei határozat nem nyert kormányhatósági megerősítést. A megyegyűlés 1876. szeptember végén feliratban sürgette meg határozatának helybenhagyását, eredménytelenül. Szeged újabb - immár a megyét sértően támadó - próbálkozásaira reagálva, 1877. március 10-én kelt határozatában leszögezte, hogy a vármegye közönsége megbotránkozással veszi tudomásul Szeged városának a vármegye zilált közigazgatási viszonyaira vonatkozó rosszindulatú állításait, de még inkább botrányosnak és sértőnek találja a vármegye ügyeibe való beavatkozását, továbbá azt a fölényeskedő, pártfogói hangot, amellyel képzelt magas hivatásának hangsúlyozása mellett saját önző céljainak igyekszik propagandát csinálni. Ezek előrebocsátása után: "Kijelenti a megye közönsége, hogy a századok óta fennálló gyakorlatához ragaszkodva, a megyei közigazgatás központját csak a megye területén óhajtja és akarja elhelyezni, s minden oly törekvés ellen, mely ezen elvet megdönteni célozná, előre is tiltakozik, sőt az ellen a törvény által megengedett minden eszközt és utat felhasználni önmaga iránti kötelességének ismerendi". A határozat újólag kimondta, hogy a megye közönsége Szentest óhajtja székhelyül kijelöltetni. A határozatot tartalmazó feliratban - amelyet Rónay Lajos főispán vezetésével népes delegáció nyújtott át Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszternek - kérvényezték Szeged szabad királyi város igényeinek kategorikus elutasítását. Labádi Lajos

<<< Vissza