Ma, a számítógép és az internet korában, egyre több szó esik egy nagy múltú intézmény, a mozi elavult voltáról. Pedig megjelenésekor - alig száz éve - éppen úgy forradalmasította az információhoz jutást, a szórakozást és kulturálódást, mint napjainkban a számítógép. A televízió elterjedésekor egyszer már meghúzták a vészharangot a mozik felett, utóbb kiderült, hogy vaklárma volt. Most folyik a küzdelem az új technika és a régebbi között. Addig is, amíg eldől a harc, idézzük fel nagyszüleink, szüleink és ifjúkorunk kedvencének - a mozinak - a megjelenését és térhódítását. Az 1890-es években Edison kinetoszkópjával már jelentős eredményeket ért el a mozgóképek vetítése terén, de a mai értelemben vett mozgófilmes technika (felvétel és lejátszás) a Lumiere testvérek nevéhez fűződik, akik 1895-ben mutatták be találmányukat, a kinematográfot. A korszakalkotó újdonsággal a szentesi közönség is igen hamar megismerkedhetett. 1907 februárjában egy rövidhír arról tudósított, hogy a budapesti Uránia Tudományos Mozgószínház bemutatót tartott Szentesen. Egy év elteltével a helyi sajtó már arról számolt be, hogy az Apolló Színház Mozgófénykép Vállalat kibérelte a Központi Szálloda (az épület a mai Kossuth tér 5. szám alatt, a volt Haris-ház mellett állt) nagytermét, s 1908. április 11-től rendszeres vetítéseket tart a közönség szórakoztatására. 1912-ben jelentős változás történt. Az Uránia Tudományos Mozgószínház illetékesei úgy határoztak, hogy Szentesen fiókvállalatot alapítanak, s egy állandó mozgószínházat építenek. A korszerűnek számító építmény (a mai mozi) a kinyitás előtt álló Nagy Ferenc utcában augusztus végére elkészült. Az ünnepélyes megnyitó előadásra 1912. szeptember 8-án került sor. A zenekari kísérettel levetített némafilmek között volt komédia, dráma és természeti film. A változatosságra később is figyeltek, amint a mellékelt korabeli műsorajánlaton is látható. Az első állandó mozit a kortársak kezdetben gyanakodva fogadták, utóbb azonban elismerték, hogy az ismeretszerzés és a kulturált szórakozás pótolhatatlan hordozója. Ez derül ki az Alföldi Ellenzék nevű helyi újság 1913. január 1-jei számában megjelent "Egy kultúrintézmény" című cikkéből: "Midőn néhány hónappal ezelőtt a Szentesi Tudományos Mozgószínház megnyílt, bizonyos tartózkodó álláspontot foglalt el vele szemben mindenki, vajon nem lesz-e csak egyszerűen mozi, amely nem használ semmit, de annál többet árt. Most, néhány hónappal a megnyitás után, minden fenntartás nélkül megállapíthatjuk, hogy nevéhez híven egyik kultúrintézménye lett ennek a városnak, amely amilyen mértékben szórakoztatja a közönséget, éppen olyan mértékben tanít is; élvezetes, gyönyörködtető szép előadásokat rendez, és aki azokat végignézte, nem töltötte el idejét hiába, nem dobta ki haszontalanságokra a pénzét. A felvilágosodás századának egyik legcsodálatosabb, legbámulatosabb találmánya a mozgófénykép, amelyet ha a kultúra eszközéül használunk fel, nagy eredményeket tudunk elérni. Megelevenítik ezek a képek a természetet, bemutatják az élet változatos eseményeit, az ipar és kereskedelem működését, a világ minden részei népének életét, szokásait; és egy-egy ügyesen, okosan összeállított képsorozatból sokkal többet tanulhatunk, mintha köteteket olvasunk össze... A lefolyt pár hónap óta, amióta a Szentesi Tudományos Mozgószínház előadásait tartja, nagyon megváltozott a legelfogultabb mozi ellenség véleménye is. Most már mindenki elismeri azt, hogy helyesen és okosan vezetett mozgószínház nem erkölcsrontó, idegizgató hatású, hanem ellenkezőleg, élvezetes szórakozó hely, ahol a szórakozás mellett tanul is az ember...Számos olyan előadást rendezett a Mozgószínház, amellyel csak szolgálatot tett a kultúrának, és amellyel biztosította is magának a meghódított közönséget, amely elvégre is nem hátborzongató rémségeket, elképzelhetetlen ostobaságokat akar látni, hanem szórakozni és gyönyörködni akar, s ha mód és alkalom nyílik rá, tanulni is." Labádi Lajos

<<< Vissza