<<< Vissza |
Hatósági zaklatás |
2003. május 2. |
Borbereki Kovács Zoltán: Magyar kubikos A Tanácsköztársaság bukását követő szigorú hatósági intézkedések szinte lehetetlenné tették a munkásszervezetek működését. A vezetők rendőrségi megfigyelés alá helyezése, a szervezetekbe beépített besúgói hálózat, valamint a gyűléstilalom egy ideig hatásosnak bizonyultak, de nem tudták megakadályozni a munkásmozgalom újraéledését. Szentesen a legerősebb szakszervezetek helyi csoportjai - földmunkások, építőmunkások, vas- és fémmunkások, cipész- és csizmadiamunkások, szabómunkások, faipari munkások - már 1920-ban ismét megkezdték működésüket. 1921. október 2-án Szentesen tartották meg a proletárdiktatúra bukása utáni első országos földmunkáskongresszust, amely élénkítően hatott a földmunkásmozgalomra. 1922 februárjában újjászerveződött a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete is, amelynek legjelentősebb támasza a döntően kubikosokból álló Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja volt. Nem tekinthető véletlennek, hogy az 1920-as évek második felében országos méretű hajsza indult a vidéki földmunkásszervezetek háttérbe szorítására, felszámolására. A fokozottabb fellépést sürgető rendőrségi jelentések indoklást tartalmazó részei azt hangoztatták, hogy az érintett szakszervezeti csoportok messze eltérnek a "törvényesen megengedett alapszabályszerű céljaiktól", amennyiben egyesületi működésükbe "tiltott politikai propagandát és rejtett kommunista agitációt visznek bele". Ezen megállapítások igazolására gyűjtötték az anyagot a szakszervezeti csoportok helyiségeiben végzett sorozatos, rajtaütésszerű ellenőrzéseik során. Ilyen akciónak számított az 1928. május 1-jén végrehajtott rendőrségi rajtaütés, melyet a Földmunkás Szövetség szentesi csoportja ellen vezettek. Részlet a szentesi rendőrkapitány alispánhoz írt jelentéséből: "...Hivatalos tisztelettel arról értesítem Méltóságodat, hogy Kotvics Józsefet, a Földmunkások Országos Szövetsége szentesi helyi csoportjának elnökét a r. kapitányság folyó hó 1-én tetten érte abban, hogy az egyesület helyiségében a budapesti szociáldemokrata központ által kiadott politikai irányú röpiratokat az egyesület tagjai között engedély nélkül terjesztette. Ez alapon tartott házkutatás alkalmával az egyesületi könyvtárban egy csomag azonos röpiratot, Kotvics József lakásán pedig különféle kommunista tárgyú könyvet találtam és őrizetbe is vétettem. A házkutatás folyamán nála ezen kívül egy kommunista irányban szerkesztett eszperantó könyvet és levelezést is találtam, amelyekből megállapítottam, hogy Kotvics több külföldi, s többek között oroszországi eszperantistákkal is levelezésben állott..." A május elsejére időzített rendőrségi akcióról a Szentesi Hírlap is beszámolt "Titkos szövetkezést lepleztek le a Földmunkások Szövetségében" címen. A szenzációra éhes kortárs tudósító elbeszélése szerint: "Hetekkel ezelőtt bizalmas úton a rendőrség tudomására jutott, hogy titkos szervezkedés és agitáció folyik Szentesen. A jelentés szerint vezető szerepet vivő földmunkások és bizalmi férfiak a Földmunkás Szövetség helyiségében izgató nyomtatványokat és gyanús eszperantó írásokat terjesztenek. Széleskörű nyomozás indult meg, amelynek eredményeként néhány nappal ezelőtt leleplezték a szervezkedés minden részletét. Oly váratlanul történt a leleplezés, hogy az agitátorok védekezni sem tudtak ellene. Rajtaütésszerűen ment a nyomozás. Amikor legbiztosabban érezték magukat a szervezkedők, akkor ütött rajtuk a rendőrség. A nyomtatott izgató kiáltványokat és hasonló tartalmú eszperantista iratokat épp akkor osztogatták, amikor a detektívek váratlanul betoppantak a helyiségbe. Az iratokat a detektívek lefoglalták, és a házkutatás alkalmával talált egyéb iratokkal magukkal vitték a kapitányságra..." Kotvics Józsefről tudni kell, hogy a jelzett korszakban a szentesi munkásmozgalom egyik legfelkészültebb vezetőjének számított. Legendás hírűvé vált tudását teljesen önerejéből, önképzéssel, autodidakta módon szerezte. Egyebek mellett, néhány hónap alatt elsajátította az eszperantó nyelvet, s ezzel a munkáseszperantista mozgalom egyik első képviselője lett Szentesen. Mint ilyen, valóban élénk levelezést folytatott a világ számos országának eszperantistáival. A helyi Földmunkás Szövetség elnökeként, állandó rendőri megfigyelés alatt állt, besúgókkal vették körül. Így fordulhatott elő, hogy 1927 decemberében a rendőrség lefoglalt egy postai küldeményt, amely Kotvics József címére érkezett. A csomag tartalma egy Párizsban szerkesztett és Lipcsében kiadott propagandaanyag volt. A küldeményt - melynek megérkezését Kotvics előtt titokban tartották - elkobozták, Kotvics megfigyelését pedig megkettőzték. Ezt követte a fent ismertetett szenzációs rajtaütés. Említést érdemel, hogy a szentesi földmunkások székházában tartott házkutatás ügyében Esztergályos János szociáldemokrata országgyűlési képviselő 1928. május 23-án interpellációt intézett a belügyminiszterhez, kimutatva, hogy a Szentesen lefoglalt könyvek tudományos munkák, a világ minden részén forgalomban vannak. Tételesen felsorolta az elkobzott szerzők - Liebknecht, Weltner, Kautsky - műveit, majd leszögezte, hogy: "Évtizedeken keresztül senkinek sem jutott eszébe ezeket a könyveket bántani: most a szentesi rendőrségnek eszébe jutott..." Az Országgyűlési Napló feljegyzése szerint a belügyminiszter válasza határozatlan, elkenő. Nem is lehetett más, hisz nyilvánvaló volt, hogy az egész akció a helyi földmunkás szervezet megfélemlítésére irányult, s ennek érdekében tüntették fel tevékenységüket kifejezetten kommunista irányúnak. Ekkor ez még nem felelt meg a valóságnak. Labádi Lajos |