A korábbi közleményekben már utaltunk arra, hogy a Sima Ferenc által szerkesztett Szentesi Lap megyeellenes kampánya 1883-ban felerősödött, amelynek nyíltan bevallott célja az volt, hogy az év végén esedékes tisztújításon személycseréket kényszerítsen ki a legfőbb posztokon. A megye védelmére tömörült párt a legkülönbözőbb módszerekkel és eszközökkel igyekezett megbontani a megye ellen szervezkedők táborát. Ilyen eszköznek számított az 1883. május 6-án útjára bocsátott Darázs című élclap, amely a következőkben foglalta össze programját: "Nem ígérünk, hanem adunk. Íme mutatványszámunk. Aki beletekint, meglátja az irányt, melyet követni akarunk. Czélunk kettős: egyrészt mulattatni, szórakoztatni az olvasóközönséget; másrészt közéletünkben szereplő férfiaink hibáira, ferdeségeire rámutatni, azokért megcsipkedni. Lehet, hogy fájni fog a csípés, de a fájdalmat gyógyulás fogja követni. Azon remény kecsegtet bennünket, hogy ha sikerülni fog reá mutatni azon rongálásokra, melyeket a durva magánérdek közügyünk nyikorgó szekerén ejtett; lehetséges lesz azt az arra hivatottaknak minél előbb tatarozni." A humorisztikus lap kiadója és szerkesztője Vutsák Sándor, Stammer Sándor alispán egykori joggyakornoka volt. Ismert személynek számított a városban, hisz a helyi színházban az előző évben mutatták be Szobacicus című vígjátékát, a lap megjelenésekor pedig a kapitányi hivatalban dolgozott. A beköszöntőben tett ígérethez híven, már a mutatványszámból egyértelműen kiderült a Darázs életre keltőinek valódi szándéka: a megye ellen fellépő vezéregyéniségek kigúnyolása, erkölcsi lejáratása, és ezáltal a közvéleményre gyakorolt befolyásuk csökkentése. Nem volt tehát véletlen, hogy a beköszöntő szám címoldalán egy Sima Ferencet, a helyi 48-as ellenzék vezérét gúnyoló karikatúra volt látható, akit a lap az elkövetkezőkben már csak mint Kóczos Ferkót emlegetett. Sima mellett a Darázs célba vette a város vezetőit is, akik szintén gyakran összeütközésbe kerültek a vármegyével. A legtöbb élc Balogh János (Bársony János) polgármestert érte, de jócskán kijutott Sarkadi Nagy Mihály városi főkapitánynak és Cicatricis Pál főjegyzőnek is. A Darázs létrehozóit egy idő után nem elégítette ki az élcelődéssel elért eredmény. Ezt jelezte, hogy az újság mellékleteként indítottak egy négyoldalas szatíramentes társadalmi hetilapot Szentesi Néplap címen. A terjedelem növekedése ellenére a Darázs előfizetési ára nem változott, de a két lap csak együtt volt megrendelhető. Az átalakítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A jelentkező anyagi gondok miatt az élclap rajzai - amelyeket Budapesten rajzoltak és metszettek - elmaradtak; a humoros írásokat fokozatosan éles zsidóellenes közlemények váltották fel, összefüggésben az ekkoriban kipattant tiszaeszlári eseményekkel. A nyílt antiszemitizmusba átcsapott lap iránti érdeklődés teljesen visszaesett, maguk a létrehozók is elfordultak tőle. 1883. szeptember elején - 18 szám megjelenése után - a Darázs megszűnt. Vutsák Sándorról csupán annyit tudunk, hogy Lőcsére került, ahol fogalmazóként működött a m. kir. pénzügyigazgatóságnál. Az írással nem hagyott fel. 1900-ban A magyar Kánaán címen válaszolt Vadnay Andor főispán Tiszavidékről című cikksorozatára, és még ugyanebben az évben megjelent Budapesten az Egyetemi polgár c. három felvonásos népies bohózata. Még egy írásáról tudunk, amelyet 1901-ben jelentetett meg szintén Budapesten A politikai szarka címen, amelyben leleplezte Horánszky Nándor politikai szereplését. Labádi Lajos

<<< Vissza