Képünkön: Futó Zoltán református lelkész (Joó Béla, 1908.) Futó Zoltán református lelkipásztor nevét 1892-ben hallhatták először a szentesiek. Egy évvel korábban búcsúztatták azt a 133 családot, akik a jobb megélhetés reményében elhagyták Szentest, s a Temesvár melletti Vadászerdőn új községet hoztak létre Újszentes elnevezéssel. Az anyaváros figyelemmel kísérte a kitelepültek sorsát, így szereztek tudomást arról, hogy az újszentesiek az első aratás alkalmából, 1892. július 3-án nagy ünnepséget tartottak. Ekkor került sor az első istentiszteletre is, Futó Zoltán 29 éves temesvári református lelkész közreműködésével. Néhány hónappal később (október 2-án) ünnepélyes keretek között megalakult a református egyházközség, amely átmenetileg a temesvári egyház filiáléjaként kezdte meg működését. A szertartás Filó János szentesi és Futó Zoltán temesvári lelkész közreműködésével ment végbe. Nem tekinthető véletlennek, hogy Filó János 1897-ben bekövetkezett halála után a presbitérium Futó Zoltánt hívta meg a szentesi gyülekezet élére. A hívők ekkoriban ismerhették meg kiszemelt új papjuk addigi életútját. Futó Zoltán a szomszédos Hódmezővásárhelyen született 1863. május 15-én. Atyja Futó Mihály, a vásárhelyi református főgimnázium neves igazgatója; édesanyja Papy Amália. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1880-ban kitüntetéssel érettségizett. Teológiai ismereteit a Debreceni Református Főiskolán szerezte; 1885-ben letette az első lelkészi vizsgát. Már tanulmányai közben segédlelkészi és segédtanári állást vállalt. Az 1885/86-os tanévet a berlini és a baseli egyetemen töltötte, majd kitűnő eredménnyel letette a második lelkészi vizsgát. Előbb Nádudvaron, 1887 nyarától Temesváron lett segédlelkész. 1891-től 1898. október 10-ig rendes lelkész Temesváron; ekkor választják meg szentesi lelkésszé. Szentesre érkezésekor a helyi újság hírül adta, hogy Futó Zoltán az első vendége az újonnan átadott Petőfi Szállónak. Fiatalos lendülettel látott hozzá a munkához. Nyomban megérkezése után kezdeményezte egy református társaskör létrehozását, amelyet az egyházi értekezlet 1900 novemberében magáévá tett, kimondva a Szentesi Református Kör megalakítását. A kör alapszabályának kidolgozója és első elnöke Futó Zoltán lett. Borsos József tervei alapján 1906 végére elkészült a Református Kör szecessziós stílusú díszes székháza is a Kiss Bálint utcában. A december 9-én megtartott átadási ünnepségen az avató beszédet Futó Zoltán mondta, aki az ünnepi alkalomból leleplezte a jótevő mecénás, Szűrszabó Nagy Imre portréját, Lakos János Pál helyi festőművész alkotását. Máris új munkába fogott. Felélesztette az évtizedek óta szunnyadozó felsőpárti templom építésének tervét. Előterjesztése nyomán 1909. október 31-én - Kálvin János születésének 400. évfordulóján - a presbitérium egyhangúlag kimondta, hogy a templomépítés nem tűr halasztást. Dobovszky József István tervei alapján a templom 1914-re elkészült; a templomszentelést május 24-én dr. Baltazár Dezső püspök közreműködésével megtartották. Futó Zoltán ekkor már a békés-bánáti református egyházmegye esperese, majd hamarosan a magyarországi református egyház egyetemes konventjének és a törvényhozó zsinat tagja. A városi és a megyei közgyűlés tagjaként a közéleti küzdelmekből is kivette részét. 1905-ben, az ún. nemzeti ellenállás idején ő az egyik alelnöke a 36 fős Csongrád Vármegyei Alkotmányvédő Bizottságnak. 1907 decemberében a megyeháza dísztermében ő mondta az ünnepi beszédet II. Rákóczi Ferenc fejedelem festményének leleplezése alkalmával. Tevékenyen részt vett a helyi Vöröskereszt Egylet munkájában, az első világháború kitörését követően pedig a kisegítő kórházak felállításában és felszerelésében. Mindezek mellett egyházi és szépírói munkásságot is folytatott. Teológiai cikkeit a Debreceni Protestáns Lap, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Téli Újság és az Igehirdető közölte. Rendkívüli népszerűségét jelzi, hogy szentesi lelkészi működésének 10. évfordulóján - 1908. okt. 18-án - a Református Körben leleplezték életnagyságú portréját, Joó Béla helyi festőművész alkotását. (Ma a Kiss Bálint u. 1. sz. alatti lelkészi hivatalban látható.) 1921. november 8-án bekövetkezett váratlan halálát a város lakói mély részvéttel fogadták, felekezetre való tekintet nélkül. A református nagytemplomban megtartott gyászszertartás után a középső református temetőben helyezték örök nyugalomra. A hálás utódok 1932-ben utcát neveztek el róla. Labádi Lajos

<<< Vissza