Kép: A Jézus Szent Szíve templom (Fotó: Vígh László) Szentes lakóinak száma 1920-ra meghaladta a 32.000 főt, a népességnek közel a fele ekkor már a katolikus egyházhoz tartozott. A számottevő növekedés ellenére a katolikus felekezetnek továbbra is egy temploma és plébániája volt az alsópárti városrészben. A nagy távolság és létszám miatt igényként jelentkezett egy új templom építése a Felsőpárton. Ebbe az irányba hatott Hannauer A. István váci megyéspüspök 1920-ban kiadott rendelete, amelyben intézkedett a szentesi plébánia két részre osztásáról. E rendelkezés folytán jött létre 1920. április 24-én Szentes második plébániája, melyet a régi, Szent Anna plébánia mellett Jézus Szent Szívéről kereszteltek el. A Felsőpárton felállított új parókia első plébánosává Nitsch Arthur korábbi adminisztrátort nevezte ki a püspök. Ettől kezdve az anyakönyvezés is külön folyt. Egyelőre az új plébánia magánlakásba kényszerült elhelyezkedni, szertartásait pedig az ótemplomban végezte. Számos nehézség miatt az új plébánia 1925-től szüneteltette működését, azokat a javadalmakat azonban, amelyeket a püspökség kijelölt számára, továbbra is gyűjtötték. Egy 3 tagú bizottság kapta feladatul, hogy az ideiglenesen be nem töltött második plébánia számára építendő templom és paplak céljaira a rendelkezésre álló jövedelmeket tőkésítse, s a vagyon fölött őrködjön. 1932-ben dr. Miskolczy Jenő apátplébános elérkezettnek látta az időt arra, hogy a felsőpárti lelkészséget életre keltse. A befolyt jövedelmek egy részéből kápolnát és paplakot alakítottak ki a Jókai utca 102-104. sz. alatt, s az üresen lévő lelkészi állást is betöltötték. 1936-ban Szent Ferenc szerzetesrendjének kapucinusai vették át az épületeket és a javadalmakat; vállalták 2 városi és 8 tanyai iskolában a hitoktatást, és szerződésben kötelezték magukat egy 1500 hívőt befogadó templom építésére. A paplakot rövidesen rendházzá bővítették. 1938-ban Juhász Irén atya vette át a házfőnökséget, aki megkezdte a templomépítés előkészítését. Egyházszervező tevékenységét a közbejött háború sem akadályozhatta meg. Az építőanyagok beszerzését Fekete Demeter gazdálkodó és neje, Aradi Viktória hagyatéka tette lehetővé, akik még az 1920-as években végrendelkeztek "olyan új templom javára, melyben férfi szerzetesek teljesítik az isteni szolgálatot". Az építendő templom terveit Fábián Gáspár készítette, mérnöki szempontból Cseuz Béla városi főmérnök hagyta jóvá. A szakipari munkákat Orgovány János kőműves, Bartha István ács, Borsi Árpád bádogos és Szathmáry L. asztalos nyerték el. A templom freskóinak elkészítésére Márton Lajos budapesti festőművészt kérték fel. Ő rajzolta meg a színes üvegablakok ábráit is, amelyeket Palka József ablakfestő valósított meg. Az ötvösmunkák elkészítésével Szőnyi és Parrik nevű műötvösöket bízták meg. A carrarai márványból készült főoltár Nordio N. oltárépítő mester munkája (Czakó Mihály és neje, Gránicz Magdolna adománya). A boszniai tölgyből faragott padokat Szamosvölgyi nevű gödöllői asztalosmester készítette. A villanyszerelési munkákat a Blaskovits testvérek végezték. Az építkezéshez szükséges téglát a Zsoldos Rt. szállította. Az első kapavágást 1942. május 18-án tették meg. Az alapkő letételére június 14-én került sor, mely alkalomból Medgyesi Dezső kapucinus tartományfőnök mondott ünnepi beszédet. Az építkezés lelke, motorja Irén atya volt, aki fáradhatatlanul járt kelt, ellenőrzött, buzdított, intézkedett. Ennek köszönhetően az új templom alig egy év alatt elkészült. Felszentelését dr. Pétery József váci megyéspüspök végezte 1943. július 4-én. Labádi Lajos

<<< Vissza