Az 50 éves Diákszínpad és a 25 éves drámai tagozat tiszteletére rendezett programsorozat hivatalos sajtótájékoztatóját június 28-án tartották a Horváth Mihály Gimnázium dísztermében. A tanári kart Majtényi András, Perjésné Dózsa Erzsébet, Keserű Imre, id. Bácskai Mihály, Csapiné Matos Ibolya és László Zoltán, a "büszkeségeket" Zsédenyi Adrienn és Fesztbaum Béla képviselték. A megjelenteket Keserű Imre köszöntötte, majd kezdésként rögtön egy sokakat rosszul érintő hír következett. Alföldi Róbert Philadelphiából hazafelé az Atlanti-óceán felett viharba keveredett, ezért Londonban lekéste a csatlakozást, s nem tud részt venni az esti gálán. ( nézzetek utána, hogy nem ért-e ide mégis!!!! ) Keserű tanár úr elmondta, hogy már pénteken, egy bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a Diákszínpad illetve a drámai tagozat megálmodóját, életre hívóját, Bácskai Miska bácsit. Ő az, aki 50 éve kitalálta, hogy meg kellene tanítani újra játszani azokat a kamaszokat, akik a felnőtt kor küszöbére érve éppen kezdik elveszíteni a játék örömét. 25 év múlva úgy döntött, hogy ez évente ne csak néhány gyerek legyen, hanem egy egész osztály. Azóta rendszeresen indul drámai tagozatos osztály a gimnáziumban. S ami talán a legfontosabb, hogy több-kevesebb eltelt esztendő után senki nem mondta még, hogy megbánta volna az itt töltött éveket. Miska bácsi a kezdetek utáni új erőket méltatta, hiszen "csak" 13 évig egyengette a drámaisok útját, azután átadta a stafétabotot. "...Csináltunk közösen valamit, ami túlélt engem 13 évvel. Akkor nem lehetett butaság. Ha idejöttek módszerekért, tantervekért és máshol is gyökeret vertek drámais osztályok, akkor lehet benne valami...." Perjésné Dózsa Erzsébet és Majtényi András elmondták, hogy nagyszerű találkozni a híressé, országosan ismertté vált volt tanítványokkal, de nagyon büszkék valamennyiükre. Azokra is, akikről csak a szűk környezetük tudja, hogy nagyszerű emberek lettek. Legyen bár óvónő, tanár vagy börtönőr. S persze legfontosabbak mindig a jelenlegi osztályok. Feladatok, örömök, bánatok... Hiszen egy végzős osztályból 2-3 ember lesz színész, országosan ismert művész. A másik 32 fiatal terelgetése, irányítása, "pályára állítása" legalább ilyen, ha nem fontosabb feladat. Szó esett persze az első fecskékről is, akik még a Diákszínpadról kerültek a reflektorok fényébe. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Gyöngyössy Katalin, Újréti László, Bácskai Jankó, a Gáspár testvérek, Szalma Tamás, Hankó Attila... Természetes, hogy van valamiféle nosztalgia, büszkeség, de mindig az ittlévők a legfontosabbak. A hogyan tovább? - ról, a jövőről szólva Csapiné Matos Ibolya elmondta, hogy egykori drámaisként csodálatos saját osztályban tanítani. Az, hogy a gyerekek most őt nézik határtalan érdeklődéssel, tőle várnak útmutatást. Csodálatos, de egyben hatalmas felelősség is. Bizonyos hagyományokat követve az új generáció persze most is mást kíván tenni, mint az elődök, de ez így van rendjén. Öröm tehát a drámai tagozaton tanítani, így a folytonosság biztosított. A szakmai sikerek mellett nagyon fontos az is, hogy a tanulás, a tanulmányi munka is hangsúlyozott feladat. A 11 D-sek közül például hatan kaptak kitűnő bizonyítványt, és az osztály átlaga is 4,45 lett. Ez is új, és nagyon pozitív tendencia. Kérdésre válaszolva Fesztbaum Béla elmondta, hogy lehetőség szerint a fővárosban is nyomon követik egymás munkáját, életét. Szinte mindig friss információk vannak a volt osztálytársakról. Élő, erős a régi kapcsolat, az összetartozás élménye. A szentesi drámaisok között mindig van valami cinkos összetartás, ami a gimnáziumnak köszönhető. Zsédenyi Adrienn legfontosabb barátai közül kettőt is Szentesnek köszönhet, Szekeres Adrienn énekes és Révész Zsuzsa televíziós személyében. Számára is meghatározóak voltak az itteni évek és élmények a művészethez való viszonyában, az "életben" maradásban. A zárszóban Keserű Imre elmondta, hogy kettős célja van a bemutatóknak. A pénteki előadássorozaton a szülőknek, a leendő diákoknak szerették volna azt bemutatni, hogy milyen nagyszerű dolgokat tanulhat egy arra érzékeny gyerek a szentesi drámai tagozaton. A szombati napon az ország nyilvánosságának, a városnak, már konkrétan azokat mutatták be, akik országos ismertségre tettek szert , s nem "csak" szűk környezetük élvezheti nagyszerűségüket. S talán nem szerénytelenség elmondani, hogy az évek múltával már száznál is több művész öregbíti országszerte a város, a Horváth Mihály Gimnázium és a drámai tagozat hírnevét. N.A.

<<< Vissza