A hétvégén nosztalgiáztak és emlékeztek a Horváth Mihály Gimnázium jelenlegi és volt diákjai. A gálával a drámai tagozat 25 éves és az amatőr színjátszás 50 éves fennállását ünnepelték. Péntek délután az amatőröké volt a színpad a Tóth József Színházban, szombaton pedig a profikat várták vissza a tanárok, régi osztálytársak és a rajongók. Hevesi Tamás, Náray Erika, Fesztbaum Béla, Szekeres Adrienn, Gáspár Sándor, Zsédenyi Adrienn, Kárász Zénó, Szávay Viktória és a többiek. Hosszan lehetne sorolni azokat a hírességeket, akik a gimnázium padjaiból kerültek ki, azokat akik mindig szívesen jönnek vissza Szentesre. És a GÁLA. A műsorszámok felkonferálója Piti Attila gondoskodott arról, hogy az egyébként is jó hangulatú közönség még jobban érezze magát. És jöttek sorra a fellépők a három gyönyörű hölgy Szekeres Adrienn (aki egyébként 2 és fél hónapos kislányát is magával hozta ), Zsédenyi Adrienn és Náray Erika szólóban is bemutatta fantasztikus énektudását, együtt pedig igazán lenyűgözték a közönséget. Fesztbaum Béla és Szávai Viktória szerelmi jelenete -bátran mondhatom,- hogy derültséget váltott ki mindenkiből, pedig - mint ahogyan a színésznő elmondta a jelenetet két nappal a gála előtt választották ki. Ennél is kevesebb ideig készült Gáspár Sándor, aki közvetlenül a gála előtt -és közben - találta ki azt, hogy mivel is kápráztassa el a közönséget. Így -többek között - Bácskai János egy versét szavalta el, aki maga is fellépett az este folyamán. Bácskai János - igazi versként - igen nagy átéléssel adott elő szlovák népdalokat. Sokan hiányolták Alföldi Róbertet valamint Lajtai Katalint és Kasza Tibort vagyis a Crystal együttes tagjait. A kiváló színész - rendező jelenleg Philadelphiában tartózkodik, az együttes pedig fellépései miatt nem tudott eljönni az évfordulóra. A gála egyik legdinamikusabb előadója minden bizonnyal Hevesi Tamás volt, aki az új és a régebbi zenéivel is éneklésre bírta a közönséget. A Szentesen írt Jeremy-t mindenki együtt dúdolta a volt HMG-s diákkal. Az egykori tanulók most ismét diákoknak érezhették magukat, amikor gimnáziumi tanáraik előtt szerepeltek. Ez a fellépés mindannyiuknak másabb volt egy kicsit. S ha valaki addig nem, a finálékor biztosan együtt énekelt a fellépő művészekkel. Hogy milyen is az élet, és miért jó az ember? Erre a kérdésre még a drámai tagozat tanulói sem tudhatnak biztos választ adni. Egy azonban biztos: az innen kikerülő diákok valami olyat kaptak tanáraiktól ami mindegyiküknek meghatározta az életét. Megkapták a szabadságot és megkapták a lehetőséget. Lehetőséget, hogy már majdnem felnőttként játszhassanak, és megtalálhassák önmagukat. Ez pedig igen sokat ér. A ragaszkodást mutatja az is, hogy a késő éjszakába nyúló műsor után senki nem rohant rögtön haza, és még órákig ment a beszélgetés, fel - felidézve a régi történeteket. S, hogy mit is lehetne még ehhez hozzátenni? Azt hiszem, nem sokat. A szombat este magáért beszélt, aki ott volt bizonyosan nem csalódott sem a fellépőkben, sem a műsorban, sem a hangulatban. Kruzslicz Anita

<<< Vissza