Képünkön: báró Harruckern Ferenc Szentes az Árpád-kortól templomos helynek számított, első kegyurai a Bor-Kalán nemzetségből származó Szeri Pósák lehettek. Írásos nyom csak az Anjou-korból maradt fenn: egy 1332-ben kelt oklevél említést tesz Szent András apostolról elnevezett kőtemplomáról. A XVI. század közepe táján Szentes lakosai (1563-ban összesen 97 család, kb. 600 fő), földesuraikat követve - Dóczi Miklós, Mágocsy Gáspár, Sövényházi Péter, Móricz Márton - reformátusokká lettek. Ettől kezdve ők használták a régi templomot, amelyet a török időkben számos pusztítás ért, s többször újra kellett építeni. Utoljára 1701-ben tatarozták, de néhány évtizeddel később már ismét düledezett, s alkalmatlanná vált az egyre szaporodó népesség befogadására. (1715-ben már 230 család élt Szentesen, családtagokkal együtt kb. 1400 fő, szinte kivétel nélkül reformátusok.) Az 1740-es évek elején az egyház presbitériuma elhatározta, hogy kijavíttatja és bővítteti a templomot, esetleg, ha arra engedélyt tud szerezni, egészen újjáépíti. Egyelőre úgy segítettek a tarthatatlan helyzeten, hogy deszkából tágas színt építettek a templom elé, folyamatosan szorgalmazva az új templom építését. Ezzel párhuzamosan a városban élő, ekkor még igen kis létszámú katolikusok mozgalmat indítottak hajdani templomuk visszaszerzése érdekében. Hathatós támogatóra találtak gróf Althan M. Károly váci megyéspüspök személyében, aki 1745-ben tartott vizitációja során megállapította, hogy: "Az egész község kálvinista, kevés szolgasorban lévő katolikus kivételével. Van toronnyal, szentéllyel és sekrestyével ellátott egykorú katolikus temploma." Ő lett a legfőbb szorgalmazója annak, hogy a templomot el kell venni a reformátusoktól, s át kell adni a katolikusoknak. Vizsgálatok sorozata következett. Püspöki rendeletre elsőként a mindszenti, a csongrádi és a szegvári plébánosokból álló delegáció tartott vizsgálatot, megállapítva, hogy a szentesi templom valamikor katolikus templom volt, s így azt a reformátusok nemhogy ki nem bővíthetik, hanem kötelesek visszaadni a katolikusoknak. A városi elöljáróság ( amelynek tagjai egyben a presbitériumot is alkották ( tiltakozott a plébánosok eljárása ellen, s a vármegyétől új vizsgálatot kért. Erre 1745. augusztus végén került sor Lábady Ádám alispán vezetésével. A megyei küldöttség megállapította, hogy a templom 7 öl hosszú és 3,5 öl széles (kb. 14 x 7 méter) a hozzá épített két kiugróval együtt, abban legfeljebb 330 ember fér el, s építése után ítélve sohasem volt katolikus templom. A megyei jelentést és a katolikusok által ahhoz fűzött tiltakozó megjegyzéseket elbírálásra felterjesztették a Helytartótanácshoz. A döntés 1746 júliusában érkezett le a vármegyéhez, amelynek lényege: a szentesi reformátusok által használt templomot át kell adni a katolikusoknak. A reformátusok nagy számára tekintettel megengedik, hogy új imaházat és haranglábat építsenek. Annak elkészültéig használhatják a régi templomot, de az építkezésnek a vármegye szabjon záros határidőt. Az átvétel után a régi templom, amely katolikus jellegű, a katolikus szertartás szerint engeszteltessék ki és a szegvári anyaszentegyházhoz csatoltassék. A vármegye egy év haladékot adott a református templom felépítésére, a régi templom átadásának határidejét 1747. július 27-re tűzve ki. A helytartótanácsi leiratot követően kezdetét vette a szentesi katolikus plébánia újjászervezése. A város földesura ( báró Harruckern Ferenc ( 1746. augusztus 13-án kelt levelében ígéretet tett arra, hogy a reformátusoktól átveendő templomot a saját költségén renováltatja, s a leendő szentesi plébános fizetéséhez önként hozzájárul 60 forinttal. Emellett élénk telepítésbe kezdett; először német kézművesekkel, majd a Mátra aljáról érkezett matyó földművesekkel szaporítva a város katolikus lakosainak számát. A templom átvétele a kitűzött napon (1747. júl. 27-én) megtörtént, s harmadnapra rá "az odagyűlt sokaságnak jelenlétében, azok ceremóniái által ajándékoztatott Szent Anna asszonynak". Harruckern Ferenc állva szavát, a romos templomot felújíttatta, s lehetővé tette a szentesi plébánia újjászervezését. Az első plébános ( Pruszkay Sámuel ( ünnepélyes beiktatása 1750. október 28-án megtörtént, ugyanakkor másodszor is fölszentelték a templomot Szent Anna tiszteletére. A szentesi plébánia ( leválva a szegvári anyaegyházról ( megkezdte önálló működését. Labádi Lajos

<<< Vissza