Az 1844-ben elkezdett építéskor a XVIII. század közepi torony újabb emeletet és hagymatagos, késő barokk stílusú sisakot kapott. A homlokzatot félkörös ablakokkal képezték ki. A főhomlokzat fülkéiben Szent József és Szent Péter szobra látható, amelyek még az 1768-as építési időszakból származhatnak. Az új hajó öt boltszakaszos, az elsőben két pilléren nyugszik az orgonakarzat. A templom vastag, erős oldalfalai egyenes vonalú szentélyfallal zárulnak. A szentély falainak négy sarkát négy pillér erősíti, ezeket négy boltív kapcsolja össze. A hajó oldalfalait 6-6 pillér erősíti, amelyeket egymással szemben és oldalt boltívek kötik össze. Az ötödik és hatodik pillér között van a kórus. A szentélyen 1-1, a hajón 5-5 félköríves ablak van. A harmadik és negyedik pillér között mindkét oldalon oldalbejárat található. A templom szentélyében van a Szent Anna tiszteletére készült főoltár a tabernákulummal, mögötte az aranyozott faragással díszített képállvány. Az oltárképen Szent Anna a kis Máriát a tízparancsolatra tanítja, mögöttük Joachim áll. Az oromzati képen Szent István felajánlja a koronát Máriának. A diadalív két oldalán egy-egy mellékoltár áll, balra a Szentháromságot, jobbra Szűz Mária és Szent József eljegyzését jelenítik meg. A jobb oldali hátsó boltszakaszban a Piétá-oltárt találjuk. A templombelső figyelemreméltó műalkotása a bejárattól balra a karzat alatt elkerített Fájdalmas Mária-oltár és kápolnája, mely 1852-ből való. A nagypénteki ájtatosság céljára készült klasszicista alkotás oltárképe felső négyzetében a Pietá és a sírba tétel kompozícióját látjuk a fájdalmas Máriával, a kép alsó részében a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítását ábrázolták. Az oltár menzáján az oszlophoz kötözött Krisztus festett faszobra áll. Az oltár alsó részének, a stipesnek az előlapja levehető, nagypéntek hajnalától a feltámadásig nyitva tartják. Ez a Szent Sír, benne a halott Krisztus közel életnagyságú festett faszobrával. Mindkét faszobor anatómiailag kitűnő, szuggesztív erővel ható alkotás. A templomban látható Fájdalmas Szűzanya szobor 1886-ban, a Szent Antal szobor és a Keresztút 1892-ben, a Szent Teréz szobor 1932-ben készült. A Rieger gyártmányú orgonát Angster József pécsi mester építette 1889-ben (18 fő és 7 mellékváltozatú, két manuálos, 54-54 billentyű, 24 pedál). A templom berendezési tárgyai közül figyelemre méltó a papi szék (sedes), amely az 1760-as évekből való barokk, aranyozott farámájú, bársonyhuzatú karosszék. A tölgyfa padokat kagylós díszű profillal Antal János szentesi asztalosmester készítette 1846-1850 között. A nyitott, neobarokk gyóntatószékek Tar János munkái (1892). A sekrestye szekrénye 1820 körüli. Figyelemre méltó bútorkülönlegesség a biedermeier anyakönyvíró állványszekrény és az 1840-es évekből való késő biedermeier fali ingaóra. A mennyezet szecessziós stílusú seccoit ( Angyali üdvözlet, Napkeleti bölcsek, a 12 éves Jézus a templomban, Jézus a gyermekek között, Jézus a kereszten, Jézus feltámadása ( Endre Béla és Rudnay Gyula festette 1910-ben. A diadalív seccoja ( Magyar Szentek hódolata ( Terney Béla szentesi gimnáziumi igazgató-tanár munkája (1949). A templom liturgikus felszerelései közül kiemelkedik az 1763-ban készült casula (miseruha), amely gyöngyöltésű barokk kartusokban rózsákkal díszített, s szerepel rajta az egykori kegyúr, Harruckern Ferenc és felesége (Dirling Mária Antónia) hímzett kettős címere is. Az 1834-ben Pesten készült aranyozott ezüstkehely Franciscus Schiberna munkája. Az ezüst talpas kereszt a bécsi Anders-műhelyből került ki 1855-ben. Az ezüst füstölőt Prandter Josephus készítette 1832-ben Pesten. A főoltár melletti ezüst örökmécses 1800 körüli munka. A templomot boltíves árkádsor, kerengő köti össze az 1937-ben épült új plébánia épületével. (A plébánián megtekinthető a szentesi gimnázium egykori növendékének, dr. Várady Lipót Árpád egyházi író, kalocsai érsek Éder Gyula által 1935-ben megfestett portréja, valamint dr. Miskolczy Jenő pápai prelátus, szentesi apát-plébános, az új plébánia építtetőjének 1947-ben készült portréja, Molnár M. munkája.) A plébánia épülete előtt áll az 1886-ban emelt, mészkőből készült, neoreneszánsz stílusú Szentháromság-szobor, Jablonszky Vince budapesti szobrász alkotása. A templomkertben látható Szent József szobrot 1891-ben állították fel, a kert fenyőfáit 1896-ban, a millennium alkalmából ültették. A műemlék jellegű Szent Anna-templom 1910-ben nagyobb átalakításon esett át. Kívül és belül újrafestették, a tetejét díszes eternitpalával fedték be. Ekkor készültek a mennyezet seccoi. 1949-ben kívülről, 1959-ben pedig belülről ismét újrafestették a templomot. A secco képeket tartósító anyaggal bepermetezték, hogy megőrizzék eredeti fényüket. A templom külső tatarozására utoljára 1981-ben került sor, Vági László apátplébános, Szentes díszpolgárának (1999) szervező munkájának köszönhetően. A nagy múltú, városképileg is becses építmény napjainkban ismét alapos felújításra szorulna; s csak remélni tudjuk, hogy az arra illetékesek nem hagyják végveszélybe kerülni a műemléki jelentőségű, élő és működő egyházi létesítményt. (A cikksorozat megírásához a saját gyűjtésem mellett felhasználtam Gacsári Kiss Sándor, Bugár-Mészáros Károly és Rózsa Gábor témához kapcsolódó írásait, akiknek ezúton mondok köszönetet.) Labádi Lajos

<<< Vissza